a hallgatag macska naplója

     Több mint két hónapja halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását, mert hogyan is lehetne leírni azt, hogy Endre november elején meghalt, és azóta rosszabb hely lett a világ.

  Ezt a – fő – részt nem fogom olyan hosszan ragozni, mint az utazást. A kedves olvasók közül aki járt már Endrénél, úgyis ismer mindent; aki pedig nem, annak én a szegényes szavaimmal úgysem tudom jól leírni … szóval, ez a bejegyzés csak afféle emlékeztető saját magamnak. A hosszú és lidérces…

  Ezt a bejegyzést egy héttel ezelőtt kellett volna megírnom, amikor még a vacillálás állapotában voltam. Most már nem annyira poén…. Ugyanis el van döntve: utazom Erdélybe! Egyedül. Vonattal. Egy hónap múlva.

  Június 5., 6., 7. Micsoda fárasztó és kellemes napok! :-) Eleinte úgy volt, hogy részben jó, részben rossz lesz: vasárnap koncert, hétfőn lakbérfizetés, kedden plazmaadás. Persze a lakbérfizetés miatt idegeskedtem, a többi OK. Ehhez képest bejött még pár fontosabb, és egyértelműen jó mozzanat is.

  Szombaton megjött a lehűlés, előzőleg pedig Tesómék szerencsésen megérkeztek Erdélyből. Amikor Erdélyben – vagy igazából bárhol – vannak, mindig kicsit aggódom miattuk, nem is annyira azért, hogy a medve megeszi őket, hanem hogy valami közlekedési baleset éri őket.…

  A sivatagban legalább éjszakára lehűl a levegő, itt még akkor sem… 20.36-kor 32 fok van az  erkélyen. Fizikailag bírom, de nyűgös, türelmetlen és ingerült vagyok egész nap. A menstruációm is pont ma kezdődött :-( Inkább bele se gondolok, milyen lesz a következő…

Pocsék hangulatom volt a nap első felében, és ez sokáig így is maradt. Aztán, ahogy ez néha megtörténik velem, egyszerre kellemesebbé váltak a dolgok és most, késő este, már egész jól érzem magam. Bár gyakrabban alakulna így! A születésnapi kétségbeesés átfordult valami…