a hallgatag macska naplója

  Már csak néhány nap a munkakezdésig, és tiszta ideg vagyok. Gyorsan eltelt az itthon töltött 3 hónap; és most kicsit úgy érzem magam, mint augusztus végén szoktam, hogy elmúlt a nyár, és én alig csináltam valami nyaralásos dolgot :-/

  A felmentési idő megkezdésével elkezdtem az állásinterjúkra járkálást, és eleinte minden interjún leszögeztem, hogy saaajnos, csak X. nap után tudnék kezdeni, mert addig tart a felmentési időm. – Azt már nem tettem hozzá, hogy nem kell feltétlenül megvárnom a felmentési idő végét, ha ezt írásban…

  Máris eltelt egy év, és az időszakos orvosi alkalmassági felülvizsgálatra kellett mennem. Ezeket tiszta hülyeségnek tartom amúgy, másrészt mindig idegeskedem miattuk. Egyrészt egy csomó tök beteg és/vagy nemnormális ember dolgozik kb. minden munkahelyemen (láthatóan alkoholisták, láthatóan…

   Áprilisban lejár a személyim, újat kell csináltatnom. Eléggé ódzkodtam tőle, mert utálom az összes hivatalos ügyintézést, de főleg a várakozást és a tömeget előtte. Meg az ügyfélfogadások is olyan bénák, csak heti egy-két nap vannak estig, és nyilván minden dolgozó ember akkor tülekszik oda. De…

   Nem vagyok jó a feszültségkeltésben, meg most marha álmos is vagyok, szóval csak úgy leírom, ahogy eszembe jut az a nap… Szóval hétfő volt. Új melóhely. Rendes körülmények között is baromi ideges lettem volna, de így, hogy természetesen pont aznapra rakták Fater műtétjét is, és anyám így…

   Nem vagyok jó feszültségkeltésben, nem igazán tudom izgalmasan leírni azt, amin már túl vagyunk. Szerencsére ez nem regény, hanem blog, úgyhogy írom, ahogy tudom! Már a nyaralási beszámolónál is írtam, hogy Fater kurva lassan jár és csomó helyre már el se megy (pl. a vacsora utáni sétákra). Már…

  Igazából örülnöm kéne, megszabadulok ettől a fos melóhelytől és nemsokára kezdek az új helyen, ahol legalább a fizetés több és normális időben kezdődik a munka. De mégis inkább feszültség és szorongás van bennem…. Tudom, én aztán mindennek megtalálom a sötét oldalát; ha a mennyországba kerülnék…

  A pénteki állásinterjú és a szombati egri kiruccanás után viszonylag optimista hangulatban vártam, hogy hétfőn visszahívjanak, ahogy ígérték. De eléggé úgy éreztem, hogy alighanem felvesznek. Csak majd hétfőn fognak értesíteni, mert akkor lesz ott az a nagy-nagyfőnök, aki rám bólint majd.

  Az okostelefonom már marha régi. Nem is emlékeztem pontosan, mennyire, amíg most utána nem néztem. Az rémlett, hogy a Nyomorultak mozi után mentem át az Árkád MediaMarktba, és ott vettem meg. Most utánanéztem itt a blogon: ez 2015. decemberben volt! Szóval az okostelefonom már 6 éves múlt! :-O

   Végre sikerült elintézni ezt a nyavalyás lakcímbejelentést! Hiába itt lakom most már két éve, de egészen eddig elhúzódott. Rögtön mikor beköltöztem, jött a Covid, minden hivatal be volt zárva, meg csak online, meg csak ami létfontosságú vagy halaszthatatlan. Úgy voltam vele, hogy a tartózkodási…

  Végre sikerült kicseréltetnem a kényelmesebbik télikabátom cipzárját. Azt, ami többször is szétnyílt idén év elején, amikor Zéténnyel a szabadban kalandoztunk, és én többször leguggoltam nem olyan összezárt lábbal, mint egy gésa, hanem sportosan, miáltal a cipzár alulról szétjött. Többször is. De…

  .... avagy Kásler kapja be!  Időről időre felmerül a kérdés a sajtóban, nagy Fájdalmas Szűzanya-hangnemben, hogy ugyan miért dolgoznak betegen is a magyarok? Aki már kapott fizetést táppénz után, az erre tudja a választ. Ami engem illet, a vele járó macerát is utálom. Ezt a nézetemet a mostani…

  Ahogy írtam is, múlt héten kaptam ígéretet, hogy felvesznek az új melóhelyre, de addig ne mondjak fel itt, míg vissza nem hívnak, hogy Felsőbb Szinteken is engedélyezték. Ezért én egész héten tűkön ülve vártam (spoiler: nem szóltak). Különben is mozgalmas hetem volt, és marha ideges voltam.…

  Megint sok esemény történt munkafronton. Igyekszem tömören leírni, mert este van és fáradt vagyok, viszont ha most nem írom le, „elsikkad”, vagyis a későbbi események eltörlik a pontos emlékezést :-D Pénteken össze lettünk hívva, és közölte a főnök – a mostani, új – hogy rettenetesen sok a…

   A múlt hetem kimondottan aktívan telt. Egész jól és felpezsdülve is éreztem magam – igaz, most, mikor ezt írom, fáradt és rosszkedvű vagyok (munka után), szóval leírni már nem lesz olyan vidor, mint átélni. Azért leírom! Hétfőn – meló után – végre megcsináltam az adóbevallásomat. Jó, elolvastam…