a hallgatag macska naplója

  Hetek óta most van először, hogy péntek délután nem rohanok el Tesómékhoz, Zéténnyel játszani. Öcsém ezt kérdésre válaszolva közölte; én addig tépelődtem, hogy minek is örülnék jobban, menni vagy nem menni?... Pusztán fizikailag néha bizony fárasztóak az ilyen péntek délutánok, nem is annyira az…

   Nemrég egy teljes péntek délutánt együtt töltöttünk Öcsémmel; ilyen ezer éve nem volt már :-) Még a vészhelyzet alatt elhatároztuk, hogy ha végre kinyitnak a kávézók, iszunk Kopi Luwak kávét, amit még egyikünk sem kóstolt soha. Most végre összejött az alkalom, mert közben a mozik is kinyitottak…

  Ma megint vettem egy Nesti Dante-szappant… Ezek azok a gyönyörű csomagolású, többnyire 250 grammos szappanok, amik főleg bioboltokban találhatók. Már régebben is vettem egyet-egyet, de az utóbbi fél évben valahogy rájuk kattantam, és muszáj volt beszereznem egy csomó félét.…

  Tudom, tudom, mitől lehetne nekem fárasztó a karácsony előtti időszak, amikor egyedülálló vagyok és se kutyám, se macskám. De mégis fárasztó. Annyira nem voltam szabin, és betegen is dolgoztam, hogy év végére TÍZ nap szabim maradt. Ebből ötöt kivehettem a karácsonyi…

  Nem most volt a szülinap, kicsit megkéstem az írással, de lusta voltam a 38 fokos hőségben. A parfüm sztorija egyszerre dühítő, elkeserítő és mégis happy endes, szóval érdemes leírnom.

  Már írtam valamelyik első posztban, hogy nincs, vagyis csak minimális a szaglóérzékem. Ennek sok előnye is van (büdös dolgokat is kevésbé érzek, égett szagot alig, gázszagot egyáltalán).

Mi van akkor, ha az ember egyszerre 1. balkezes, 2. félszemű és 3. dinozmiás vagy hipozmiás vagy mi ennek a hivatalos neve, szóval alig érzi a szagokat? Semmi különös :-) A csökkent szaglóérzék még a legkellemesebb. Két parfümöt nem tudok megkülönböztetni ugyan egymástól, de…