a hallgatag macska naplója

   Már három éve elhatároztam, hogy lelépek innen, de még mindig itt vagyok. Szörnyű érzés. Gyűlölöm magam, főleg reggelente, amikor bemegyek a sok rohadt akta közé, és MÉG MINDIG ITT VAGYOK!! Egyszerűen rémes… Az önbecsülésem már totál odavan, annyira, hogy leszarok mindent – ez mondjuk jó –, de…

  Az albérlet felmondása óta eltelt idő rendkívül hullámos hangulatban telt. Először megkönnyebbültem, hogy túl vagyok rajta. Aztán lassanként elöntött a rémület – mert rájöttem, hogy egész januárban terveztem a felmondást, és hogy mit kell csinálni (kaució, zárcsere stb.) de az az egész még csak…

  A hétvégére kész terveim voltak, szombaton délelőtt a Jojo nyuszi megnézése moziban, aztán futás és hajfestés. Aztán rájöttem, hogy ez túl sűrű (a hennát be is kell keverni, legalább 1-2 órát fent hagyni és még előtte hajat mosni) – így a hajfestést áttettem gondolatban vasárnap reggelre.…

  Hát ez a vacak hétfő jól rányomta a bélyegét az egész hetemre. Pedig előre örültem, micsoda remek hét lesz: hétfőn Orsival dumálunk egy jót, csütörtökön színház, hétvégén pedig a családdal Állatkert!! :-) Ebből csak a színház valósult meg úgy, ahogy terveztem, a többi dőlt :-( 

   Sokszor van, hogy valami miatt nyomott a hangulatom, aztán történik még valami rossz, amiről egyszeriben nem értem, miért is panaszkodtam még félórával korábban?

   Még több mint egy hét van hátra lakbérfizetésig – most, amikor írom, nem amikor élesítem –, de már sokszor síkideg vagyok. Legutóbbi alkalommal a tulaj öreganyja volt csak otthon, aki adott egy fénymásolt cetlit, hogy a tulaj és a nője összeházasodnak és engem (is) meghívnak a polgárira. Én…

   Már írtam, hogy diszkalkuliám van. Eddig nem érdekelt különösebben; érettségit letettem, főiskolán valahogy átevickéltem, onnantól ki a fene foglalkozik a számolási nehézségekkel. Durván meg tudom saccolni, mennyit fogok otthagyni a pénztárnál, és tudom, hogy az 5 az…

     Több mint két hónapja halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását, mert hogyan is lehetne leírni azt, hogy Endre november elején meghalt, és azóta rosszabb hely lett a világ.

  Fel sem tudom fogni, hogy ma délután hazajöttem a régi munkahelyemről, és holnap hajnalban bemegyek az új munkahelyemre!

   Ez már megint nem lesz egy spontán bejegyzés, mert mikor történt, képtelen voltam írni róla; utána iszonyú depressziós voltam, most pedig elmúlt – vagy háttérbe húzódott – a szomorúságom, sőt a pozitív dolgok miatt kimondottan jókedvem van, így erről a szomorú esetről most nem tudok úgy írni,…

  Hétfőn hazarepesztettem, mert a mosógépszerelő 17.00-ra ígérte magát; de már felkészültem egy újabb hiábavaló várakozásra. Azonban meglepetésemre a pasas be is futott 17.40-kor. Megnézte a mosógépet, bekapcsolta, nézegette, aztán azt mondta, a gépnek semmi baja,

  Ma nagyon önsajnáló hangulatomban vagyok. Illetve napközben nem így volt, csak most este, miután hazaértem. Pedig jól kezdődött,

Noha a betervezett rengeteg vasalás miatt nagyon koránra állítottam be az ébresztőt, mégis másfél órát ébren agyaltam az éjszaka közepén. A fejem is fájt, amit forgolódással próbáltam megszüntetni, de a fő ok az volt, hogy valami rossz álomból riadva nem bírtam…

Érdekes kiborulás vett erőt rajtam szerda-csütörtök magasságában. Ez még a péntekiből eredő elhúzódó stressz következménye lehet, és hogy megint vacakul alszom…. mindegy, miért, de csütörtökön eléggé kivoltam. Pedig viszonylag jónak ígérkezett a hét. Szerdán…