a hallgatag macska naplója

  Megvolt a „szokásos” tavaszi, két éjszakás soproni kiruccanás. Megdöbbentő dolgok történtek: nem tévedtem el túrázás közben, és nem szakadt az eső, mint tavaly tavasszal, vagy tavaly ősszel. Most is a Lővérben foglaltam szállást, mivel ott eddig mindkét alkalommal volt melegvíz, nem úgy, mint a…

  Ezt magamnak jegyzem fel, a jövőre vonatkozólag :-D Megint beterveztem egy két éjszakás soproni pihenést. Az október 23-i héten csak három munkanap volt, feltételeztem, hogy majd mindenki azt a 3 napot fogja kivenni – ezért én nagyon okosan direkt utána vasárnaptól keddig írtam ki szabit.

  Vége az utolsó munkahétnek! Elképesztően fáradtnak érzem magam, mint kb. minden évben… Részben nyilván azért, mert már marha rég nem futottam. De az utolsó hét egyébként is sűrű volt. Előtte szombati munkanap; aznap még kimentem Tesómékhoz, de sok köszönet nem volt benne, mert Zsófi nagyon lázas…

  Végre! megcsináltam az ún. „háromszög-túrát”, ami a Sopronhoz közeli nyugati határszélhez való háromszög alakú kiszögelléshez vezet, aztán vissza kelet felé Brennbergbányáig. És megtapasztaltam, hogy egy hiper-szuper csilivili felújított modern szállodaszobában egyáltalán nem törvényszerű, hogy…

  1996 decemberében adtam először vért, plazmát pedig ha jól látom, 2015-ben. A véradások 1996 óta rendszeresek voltak, Anikó barátnőmmel néha együtt mentünk, néha meg csak értesítettük egymást, hogy „mindjárt letelik a 3 hónap, és megyek vért adni” :-D

  A betegácsiban töltött hét utolsó táppénzes napján belibegtem a dokihoz és átvettem a táppénzes papírt. Okos módon már kirakják a recepcióra. Másnap pedig utolsó munkanap, amikor leadok mindent és leszerelek. Az utolsó munkanap előtt persze ugyanolyan korán keltem, mint máskor, csak kicsit…

   A táppénzem második napján tehát, kettő nappal azután, hogy egyáltalán jelentkeztem, mehettem is állásinterjúra. Reggel 9.00-ra. Marha jó hangulatban voltam. Egyrészt tényleg hőemelkedésem volt előző nap, másrészt – természetesen – a menstruációm pont ezen a reggelen „zendített rá”, harmadrészt…

   Komolyan, feltűnően sok minden történt az utóbbi időkben. Máskor fél év alatt sem történik ennyi. Én a legutóbbi fordulat után elhatároztam, hogy „beteg leszek”, vagyis pár napot kihúzok táppénzen, amíg ki nem derül ez a végkielégítés/létszámleépítés/kirúgás dolog. A háziorvos nagyjából jó fej,…

   Elmondtam anyámnak az új baba hírét. Addig egész normális volt a családlátogatás, ettünk, dumáltunk filmekről meg minden, aztán elvonultam a mutterral a szobájába és próbáltam könnyedén közölni vele az új unokagyereket. Voltaképpen nem fogadta annyira rosszul, mármint nem kezdett hisztérikusan…

  Megvolt a lakbérfizetés, amin már több mint egy héttel ezelőtt is paráztam. – Most, mivel már utána vagyok, jókedvűen emlékszem vissza erre:-D – Kivettem előtte a pénzt, megírtam az elszámolást, a lakbérnapon már az órákat számoltam, hogy „10 óra múlva ilyenkor már túl leszek rajta” stb. Tiszta…

  A csütörtöki balhé csomó energiámat elvitte, pénteken emiatt egyrészt nyugodt voltam, de másrészt meg mélyen kétségbeesett. Szerencsére sok meló volt, annyira, hogy még Dóri távozása miatt sem volt időm szomorkodni. Meló után pedig azonnal hazarohantam, és indultunk…

   A blog az utóbbi időben a klasszikus napló formáját ölti. Például most leírom a hetemet, már csak magamnak is. A hétfőn ugye nagyon szerencsésen túlestem. Mivel iszonyú későn feküdtem le és 4.18-kor keltem, a Lavazza és a napközbeni fekete tea úgy-ahogy életben tartott,…

Érdekes kiborulás vett erőt rajtam szerda-csütörtök magasságában. Ez még a péntekiből eredő elhúzódó stressz következménye lehet, és hogy megint vacakul alszom…. mindegy, miért, de csütörtökön eléggé kivoltam. Pedig viszonylag jónak ígérkezett a hét. Szerdán…

  Vacak idő van. Úgy vártam már a hétvégére ígért +7 fokot, de napsütéses koratavasz helyett borús, esős maszat lett belőle, mintha november lenne. Persze február van, ami nagyjából ugyanaz. A hétvégét kétségbeesés és kikapcsolódás között ingadozva töltöttem. A…