a hallgatag macska naplója

  Van egy olyan mazochista szokásom, hogy időről időre elolvasok olyan könyveket vagy cikkeket, amiktől aztán sírógörcs jön rám, és ilyen lelkiállapotban maradok egy ideig. Jellemzően akkor, amikor épp a saját életemben is valami krízis van. 

   A két ünnep közötti szünet is egész kellemesen telt. Nem indult jól, naná, de az ezen való mérgelődés kb. 23-án délutánra elmúlt, utána már leszartam, és a pihenésre koncentráltam. A karácsonyról már írtam, most a szünet többi részét. 26-án, hosszú idő óta először, futottam. Remek volt!

  Igen, tudom, hogy majdnem egy éve volt :-D De akkor úgy kiborultam rajta, hogy nem bírtam leírni, aztán meg mintha lecsitult volna a dolog, de most megint aktualitása van, szóval leírom most mégis. De most nem fogok 1000 %-os pontossággal utánanézni a részleteknek, meg akkoriban annyi embernek…

  A blogbejegyzésekből úgy tűnhet, mintha az utóbbi hónapokban alig foglalkoztam volna a gyerekekkel. Ez azonban messze nem így van, az ébren töltött időm kb. 60 %-ában velük foglalkozom gondolatban, akár dolgozom, akár hétvége van. Csak írni nem írtam mostanában róluk, két okból: egyrészt a…

  A hétvégém egész jól kezdődött. Már a péntek is: az új telefonon van lépésszámláló, amit mindennap figyelek, de még sosem értem el a napi tízezer lépést. Elhatároztam, hogy pénteken, ha törik, ha szakad, lépek annyit! Így is lett, az Astoriától az Allee-ig gyalog mentem – pedig szemerkélt az eső…

  Rendes körülmények között szilveszterkor jó későn kelek, sétálok egyet a városban, aztán késő délután haza, még alszom egyet, hogy jól bírjam az éjszakázást. Aztán nagy adag Macska-salátát főzök, és sörrel meg filmekkel fent maradok jó sokáig. Idén nem teljesen így történt. Elsősorban sajnos…

  Hajlamos vagyok a negatív dolgokra koncentrálni, de összességében (eddig) egész jó volt az adventi időszak! Ma van a szabim első napja, és elég fáradt vagyok fizikailag, de visszatekintve elégedett lehetek az utóbbi időszakkal. A legutóbbi óta volt még egy hétfő-keddi szabim, amikor is…

   Imádom a Halloweent, de az idei nem lett annyira szuper. Nemcsak azért, mert megint elmaradt az átkozott Töklámpás Fesztivál!, hanem mert vacakul voltam egész héten, és ez még hétvégére sem szűnt meg egészen. Szerdától betegácsiban voltam, és a hőemelkedés meg étvágytalanság szépen el is múlt.…

  Uhh, nagyon fárasztó héten vagyok túl. Ami már az előző héten kezdődött. Mert a múlt hét szombaton Öcséméknél voltam, és emlékeim szerint vacsoráig ott voltam, sok időt töltve Zéténnyel és Zsófival. Ami persze isteni dolog volt, főleg mert most, hosszú idő után először, kettesben sétáltunk a…

   Szombaton lementem Pécsre, amit már rég szerettem volna, de most sürgős lett, mivel még szép idő van és még nincs itt a lezárások következő szakasza. Ezért gyorsan vettem Pécsre vonatjegyet. Sajna a szombati utazás hátránya, hogy mindig pénteken veszem a jegyet, amikor a Keleti tele van rengeteg…

   A nyár utolsó hosszabb lélegzetű szabadsága is eltelt… A következő a karácsonyi szünet lesz, illetve ki tudja, hol leszek én akkor. Ez a szabi jól kezdődött, mert pénteken elengedtek jóval korábban, ezért volt időm meginni egy Frei kávét és elrohanni az amcsi édességes boltba, ahol Áginak (aki…

  Vegyes, mert volt benne jó és rossz is: jó, hogy találkoztam a gyerekekkel és több órát is együtt töltöttünk (mekkorák már! :-); rossz, mert szombat éjjel megint műsort adtak a diszkópatkány szomszédaim, amitől az alvás minősége és mennyisége romlott. Pénteken elengedtek minket félórával…

   Most már két hete nem találkoztam a gyerekekkel, nagyon hiányoznak is. Előtte viszont két egymás követő hétvége is volt! Talán észrevehető, hogy „szívesebben” írok a Vámpírok Báljáról vagy az oltásról, mint a saját unokagyerekeimről, de ez nem amiatt van, hogy nem érdekelnek, épp ellenkezőleg.…

   A múlt hetem kimondottan aktívan telt. Egész jól és felpezsdülve is éreztem magam – igaz, most, mikor ezt írom, fáradt és rosszkedvű vagyok (munka után), szóval leírni már nem lesz olyan vidor, mint átélni. Azért leírom! Hétfőn – meló után – végre megcsináltam az adóbevallásomat. Jó, elolvastam…

  Egy új kisbaba születésénél kb. az utolsó szempont az, hogy „hogyan élte meg mindezt a nagynéni?” – de mivel én vagyok a szóban forgó nagynéni, ezért most én írom meg és így :-D Ami a legfőbb, hogy a pici unokahúg megszületett, mindenki egészséges, én pedig a legboldogabb nagynéni vagyok a Földön…