a hallgatag macska naplója

  1996 decemberében adtam először vért, plazmát pedig ha jól látom, 2015-ben. A véradások 1996 óta rendszeresek voltak, Anikó barátnőmmel néha együtt mentünk, néha meg csak értesítettük egymást, hogy „mindjárt letelik a 3 hónap, és megyek vért adni” :-D

  Tegnap „vérszegény” Vámpírok Bálja volt – mármint nem az előadás volt vérszegény, hanem én, mert előző nap (egész pontosan 24 órával azelőtt) véradáson voltam.

   Ellustultam a naplóírás terén. Ennek részben az is az oka, hogy a blog.hu többnyire baszik beengedni a blog felületére valamiért, és csak másnap tudom kitenni a posztot, az viszont elkedvetlenít, hogy megírok valamit, és nem tudom kitenni, holott nyilván azért írom, hogy kitegyem.

   Már rég fontolgatom, hogy le kéne ruccannom a Balatonhoz egy hétvégére, de most egyedül. Az Annabellára gondoltam, mert ott jó a kaja, ingyenes a strand, és olyan jó kevesen voltak júniusban… De még nem foglaltam, csak a dátumot néztem ki. Aztán, mikor hosszú idő után összefutottunk Dórival, és…

   Még tart a szünet, de azért gondoltam, leírom az eddigi napokat, mert a végén még túl hosszú lesz. Szóval vasárnap elmentem Évi nénihez és részben jó, részben rémes élmény volt. Először is a menetrendet nézve rádöbbentem, hogy vasárnap nincs oda közvetlen busz, csak átszállással, így résen…

  Eredetileg a téli szünetben akartam elmenni egy teljes véradásra – amikor napközben is ráérek –, de technikai okok miatt mégsem lehetett.

  Ezer éve nem írtam blogot! Ebben főleg a lustaságom a ludas, meg annyi minden történik, hogy estére/hétvégére már nincs ihletem hozzá. Meg még sok apróság…

  Tudom, minden szabadságomkor ezt mondom, de hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrohant ez a két hét. Mintha csak most lett volna az utolsó péntek, amikor kirontottam az irodából. Majd’ mindennap annyi minden történt, hogy egy-egy napnak marha hamar vége lett, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy…

  Kedden felhívott a Vérellátó, hogy menjek már be légyszi vért adni a héten. Mondtam, hogy OK, majd beugrom, habár már bejelentkeztem szerdára plazmaadásra, na de azt majd lemondom, a vér mégis fontosabb....

  Szerintem jó úton haladunk a prostitúció felé! Bogáncs tegnap gondterhelten felsóhajtott: - El kéne mennem plazmát adni, mert … kell a pénz.

  Ez nem friss sztori, de nagyon a bögyömben van, tehát le kell írnom. Már februárban ki volt írva a plazmaközpontban, hogy csak az adhat plazmát, aki az elmúlt évben legalább egyszer teljes vért is adott.

  Már furcsa, ha úgy telik el egy napom, hogy nincs tű a vénámban :-) Mint aki a Trainspottingban él.

  Ezentúl nem fogok minden plazmaadást leírni, csak ha volt valami érdekes. Ennél volt. Elsősorban mert ez az 5., amire plusz 2.000.- Ft-ot, összesen 5.000.-t fizetnek. Ez az ötezer most eléggé kellett, mert a fizetés e hónaptól később jön, és az előzőt decemberben kaptuk. Szóval, január utolsó…

  Megfogadtam, hogy a Midicittá lefutása után megcsinálom az adóbevallást, elmegyek tüdőszűrésre, elmegyek vért adni. Ebből kettőre mindenképp sor került volna (adóbevallás muszáj, tüdőszűrés pedig az időszakos foglalkozás-eü. alkalmassági miatt muszáj, ami május végén esedékes).

Sikerült időben ébrednem a rendkívüli véradás napján, sőt a reggelit és a fürdést is lezavartam. Mivel a hívás váratlanul ért, nem tudtam olyan jól felkészülni, mint más véradások előtt szoktam. Csak a vastablettát szedtem be, tejeskávét és zöld teát ittam, mint minden…