a hallgatag macska naplója

  Gyerekkoromban volt otthon sakk-készlet, Fater elmagyarázta a lépéseket és sokszor sakkoztunk is. Azonban Fater mindig legyőzött! (Arra már nem emlékszem, Öcsém és én játszottunk-e egymás ellen.) Nem ment a fejembe, hogy lehet az, hogy én is ismerem a lépéseket, de a Fater mégis mindig megver.…

  Idén is volt csapatépítős munkahelyi rendvezvény… Hogy én miért nem bírom megúszni ezeket?! Írtam, hogy elképesztően utálom az ilyesmit. Erre tavaly volt az a fos, de most meg az új melóhelyen is tartottak. És direkt örültek, hogy micsoda boldogság, mert már évek óta nem volt.

  Bejött a jó idő, de még nincs 45 fok árnyékban, így elhatároztam, hogy a szabad hétvégéimen kellemes egynapos belföldi kiruccanásokat teszek. Sopron már megvolt – kétszer is –, így május közepére Badacsonyt terveztem. Akkor már pont kellemes időjárás van, viszont hőség még nincs, sem főszezon,…

  Már megtörtént a születésnapomra Öcséméktől kapott túrakenu-kirándulás, csak még nem írtam róla itt. Évi néninek írtam viszont egy hosszú beszámolót, amit lustaságból szerkesztve egyszerűen átemelek most ide…. Minek írjak kétszer, nem igaz? :-)

Tudom, hogy rajtam kívül mindenkinek olyan dolog a biciklizés, mint halnak az úszás, vagy nekem az olvasás: anélkül el sem tudják képzelni az életet; de nálam ez nem így volt. A bicikli marhára nem képezte az életünk részét gyerekkorunkban, először hatodik emeleti lakótelepi…

  Miért utáltam az iskolai tesiórákat, és miért járok felnőttként mégis futni? Először is a tornaórák kötelezőek voltak, a futásról pedig  – vagy konditeremről, szobabicikliről, jógáról, úszásról, fegyencedzésről – én döntök :-) Másrészt a…