a hallgatag macska naplója

  Idén is volt csapatépítős munkahelyi rendvezvény… Hogy én miért nem bírom megúszni ezeket?! Írtam, hogy elképesztően utálom az ilyesmit. Erre tavaly volt az a fos, de most meg az új melóhelyen is tartottak. És direkt örültek, hogy micsoda boldogság, mert már évek óta nem volt.

  Közben, az augusztus és szeptember során, kialakultak a munkahelyi viszonyok, és Rudi meg én, a két (relatíve) kezdő, betanultunk. Rudi ugyan már régebben itt van, de más osztályon volt, szóval alig tud többet nálam. Mondjuk, erre először még nem jöttem rá. Az első hetek, ahogy írtam is, egészen…

   Már három éve elhatároztam, hogy lelépek innen, de még mindig itt vagyok. Szörnyű érzés. Gyűlölöm magam, főleg reggelente, amikor bemegyek a sok rohadt akta közé, és MÉG MINDIG ITT VAGYOK!! Egyszerűen rémes… Az önbecsülésem már totál odavan, annyira, hogy leszarok mindent – ez mondjuk jó –, de…

  Azért kezdtem mostanában MÉG korábbra járni, mert introvertált vagyok! :-D

  Állati ciki történt. Lepattintottam egy srácot. Nagyjából mindig ez történik, már ha hagyom, hogy hozzám szóljanak. Összesen max. egy perc volt, de annyira jellemző, hogy muszáj leírnom.

  Azért albérletet találni nem olyan egyszerű. Főleg ha az ember olyan, mint én: „bátor jó Sir Robin, ím elindult vala…” :-) Szóval, én félős vagyok, ezért eddig csak neten mertem lakásokat nézegetni, hogy egyáltalán felmérjem a lehetőségeket: lakbér, rezsi,…

Érdekes dolgot figyeltem meg magamon. Két napon belül háromszor kerültem férfi pénztároshoz (egyszer DM-ben, egyszer MediaMarktban, egyszer közértben), és mindháromszor borzasztó ideges lettem. Valahogy egyszerűen frászt kaptam a pasiktól. Míg egy női pénztárosnál nyugodtan…