Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Letelt a „hosszú” – másfél hetes – szabadságom, most egy hetet dolgozom, aztán jön a „rövid, de igazi” szabadság: egy hét Balaton! :-)
Sokkal kellemesebb úgy dolgozni, hogy tudom, nem örökké tart, hanem csak ezt a hetet kell kibírni, és aztán magam mögött hagyhatom…
Túl vagyok az idei első tíz kilométeres futásomon. Ráadásul, ahogy visszanézem a jegyzeteimet, a második legjobb időeredménnyel: 1 óra 38 perc 28 másodperc (a rekordom 1:38:05).
A 10 km-es mennyiség a tűréshatárom, annál többet nem hinném, hogy egyhuzamban valaha is le tudnék…