Letelt a „hosszú” – másfél hetes – szabadságom, most egy hetet dolgozom, aztán jön a „rövid, de igazi” szabadság: egy hét Balaton! :-)
Sokkal kellemesebb úgy dolgozni, hogy tudom, nem örökké tart, hanem csak ezt a hetet kell kibírni, és aztán magam mögött hagyhatom végre a várost… Nem mintha most megszakadnék a munkában, de mégis kellemesebb bárhol máshol lenni, mint az irodában.
A szabi utolsó napján az örökölt számítógépemhez, a klaviatúra és a hangszóró után, végül vettem egy optikai egeret is. Ez részben felesleges pénzkiadás volt, hisz a régi egérnek semmi baja, azonban az még golyós hasú régi szürke fajta volt, amit néha noszogatni kellett, hogy oda menjen, ahová én akarom. Akkor persze odament. Félt egy Macskától.
Az új egér, bevallom, erős rózsaszín. Lány egér :-) Nem vagyok valami csajos alkat, totál távol áll tőlem a miniszoknyás, flörtölős, csipkésmelltartós nőiesség, de időnként elkap, hogy „Lány vagyok! Lányos színűt akarok ebből az izéből!” Az új mobiltelefonomat is pink színben szerettem volna eredetileg – túl sok Sherlockot néztem akkoriban –, de végül csak sima fekete volt abból a modellből.
Enyhébb aggodalmakkal kezdődött a hét. Nemcsak azért, mert hétfő volt, és munkába kellett menni – habár, ha van valami, amit igazán utálok, az a szabadságokat követő hétfő reggel. Amikor szól a vekker, és fel kell kelni :-( De ezen a héten meg kellett hogy kapjam az összes papíromat, amik az új munkaviszony létesítéséhez kellenek, majd azokat el kellett vinnem az új munkahelyre, majd ott el kell hogy készítsék a belépő papírjaimat, és mindezt ezen a héten, mert a jövő héten Balatonon leszek. Végszükség esetén vonattal fel tudok jönni, de ha van még valami, amit igazán utálok, az az, ha meg kell szakítani egy nyaralást, főleg ha munkaügyben (de megtettem volna, ha kell, mert fizetést nem kapni még ennél is jobban utálnék).
Ezenkívül a., a fizetésnek, b., az egy havi végkielégítésnek és c., a tizenkét ki nem vett nap szabadságomnak a pénzbeli megváltása is meg kellett hogy érkezzen a számlámra. Ez nagy összegnek tűnik így egyszerre, de amíg meg nem kapom az első fizetésemet a Cégtől, én nem tudok megnyugodni pénzügyileg…
Hétfőn meg is érkezett valamiféle összeg. De sehogy sem stimmelt. A fél munkanapot azzal töltöttem, hogy sakkoztam, hogy jött ki ez a suska. Ahhoz túl kevés volt, hogy mindháromfajta pénz legyen, viszont ahhoz kevés, hogy csak fizetés + végkielégítés, ahhoz meg gyanúsan sok, hogy fizetés + szabadságmegváltás… Vagy olyan állati sok adót vontak volna le a végkielégítésből, hogy ez az – ahhoz képest – kevés pénz maradt?... Az nagyon nem lenne jó!
Sokára jutott eszembe, hogy lekérjem a fizetési jegyzékemet a hálózatról, de akkor végre – részben – megnyugodtam: egy fizetés és a szabadságmegváltás érkezett. Ráadásul a szabipénz meglepően sok volt! Mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha teheti, esze ágában se legyen kivenni a részarányos szabadnapjait, hanem fizesse csak ki szépen a munkáltató! :-)
De akkor hol van a végkielégítésem? … Egy véletlen, és teljesen más célra irányuló telefonálás során aztán kiderült, hogy azt nem közvetlenül a munkahely utalja, tehát egy napot csúszik, de már elutalták. És valóban, két nap múlva meg is érkezett. Némileg fellélegeztem, mert most egy ideig el tudok tengődni akkor is, ha valami gebasz mégiscsak adódna az új hellyel… persze ilyen nem történhet, pozitív gondolatok gyorsan, gyorsan…
Szintén hétfőn – noszogató telefont követően – megérkeztek az utolsó leszerelő papírjaim. Azonnal rácsörögtem a Cégre, hogy mennék becsekkolni. Meg is állapodtunk a másnapban. Most már teljesen dörzsölt voltam az isten háta mögötti útvonalat illetően. Az egyetlen gondot a menetrend jelentette, amit az utóbbi hetekben lehetetlen interneten meglelni, mióta a BKV honlapján már, a BKK honlapján pedig még nem kérdezhető le a buszmenetrend. Vagyis lekérdezni lehet, csak választ nem kap rá az ember. Remélem, lesz változás, mert marhára nem mindegy, hogy húsz percet kell-e várni egy buszra, mert nem lehet előre kiszámítani, mikor fog indulni.
Félórát sem töltöttem a Cégnél. Most bent volt a munkaügyes, aki elvette a vonatkozó papírjaimat, a személyes irataimat pedig lefénymásolta – köztük a bankszámlaszámomat is, aminél fontosabb számomra aligha van, már ami a fizetés utalását illeti. Öt kilogramm papírt cipeltem magammal, mint aki kirabolt egy levéltárat, és végül alig pár dologra volt csak szükség… de mindegy, inkább cipeljek, mint hogy még egyszer kelljen mennem.
Illetve, még egyszer biztosan kell majd mennem, aláírni az elkészült papírokat. „Csak látnám már, uram!” És lenne rendben minden…
A hét további részében meglepve tapasztaltam, hogy az enyémen kívül más személyi változások is várhatóak a közeljövőben mifelénk. Az első ilyen hír hallatán a színtiszta, őszinte káröröm érzése fogott el :-)
Történt ugyanis, hogy valamelyik nap a paraszt Mari – akivel áprilisban konfrontációm volt, született ősbunkó paraszt és ha lehet, rá sem nézek – bejött az irodánkba, ahol Barbi épp nem tartózkodott. Barbi mágneskártyáját időkorlát nélkül lehet használni, ezért néha kölcsönkérik a kollégák, ha nem az engedélyezett ebédidőben akarnak kimenni. Kimehetnek a sajátjukkal is, csak akkor be kell írni magukat. Ez a Mari azonban mindig – de tényleg mindig – a Barbi kártyájával megy ki, a sajátjával sosem. Valószínűleg 1. lusta ahhoz, hogy beírja magát a kilépőfüzetbe, és 2. azt hiszi, hogy mivel nincs nyoma, hogy ő kimenne a házból, majd „odafent” azt hiszik, hogy ő milyen egy szorgalmas munkaerő. Volt, hogy Barbi kártyáját valaki hosszabb időre kölcsönvette – ez a paraszt inkább nem ment ki addig, képes volt órákig ülni és megvárni, míg visszajött az illető, ahelyett hogy a sajátjával ment volna ki.
Szóval Barbi nem volt a helyén, én pedig egy másik kolléganővel beszélgettem, amikor ez bejött. Neki kell a Barbi kártyája! A kolléganő felvetette, hogy miért nem mész ki a sajátoddal? Erre csak legyintett, majd nekiállt kutatni a Barbi fiókjaiban, egyesével kihúzkodta őket és kurkászott, hogy nincs-e ott a kártya!!
Erre az ősparasztságra levegőhöz sem jutottunk. OK, ez egy munkahely, senki nem szerelmesleveleket vagy családi ékszert tart a fiókjaiban, de azért csoki, cigi, készpénz (!), gyógyszer, tárca simán lehet ott… erre ez a tapló, csak mert kóricálni akar, belenyúl a büdös mancsaival a más fiókjába! Ha az enyémmel csinálja, én esküszöm, ott töröm el a kezét.
Persze mikor Barbi visszajött, tájékoztattuk a dologról (Mari képes volt utánamenni az épület másik felébe, hátha nála van a kártya – persze nem nála volt, hanem az irodának valami olyan helyén, ahol pont nem kutakodott – erre visszakísérte, hogy adja oda neki. Még nem tudja, hogy most már az én kártyám is ugyanilyen szabad felhasználású… de jobb lesz, ha álmában sem jut eszébe, hogy el merje kérni tőlem). Ez a fiókban kurkászós eset engem jobban kihozott a sodromból, mint Barbit – nem véletlenül zárom a fiókomat, és ha elmegyek, eldugom vagy magammal viszem, de Barbié nem zárható – és ő, hogy megnyugtasson, tájékoztatott, hogy már csak decemberig kell elviselnünk. Ugyanis ennek a riskának a haverja a főnökhelyettes asszony, ő hozta ide (gondolom, azóta megbánta), ezért nem lehetett eddig hozzányúlni. De most, decemberben, a főnökhelyettes nyugdíjba megy! Ezt már sokszor tervezte, de most istenbizony, tutifix, 100 %. És akkor…!
Hát, gonosz dolog kárörvendezni, de bevallom, úgy vigyorogtam, mint Joker a Sötét lovagban :-)
A második hír is hasonló kellemes volt: a szenilis nagyfőnökünk szintén nyugdíjba megy, de ő már a nyáron. Szerintem eddig is nyugodtan megtehette volna, hisz szellemileg már nagyon, de nagyon nincs a topon, én ki sem neveztem volna egy kicsit is felelős beosztásba. Szórakoztató, hogy nem fáradtság vagy kimerültség miatt megy el, hanem mert most szembesült azzal, hogy nem kaphat egyidejűleg nyugdíjat és fizetést is! Ó, szegény… Megjegyzem, már öt évvel ezelőtt is meg akarták szüntetni a nyugdíj melletti munkát (vagyis választhatóvá tenni), úgy látszik, a tatának ez a hír is kimaradt. Persze az ő fizetése az enyémnek a háromszorosa, a nyugdíja pedig ennél alig valamivel lenne kevesebb. Tehát ha szeret bejárni, nézegetni az érdekes papírokat, ingyen munkaebédekre járni és fogdosni az ösztöndíjas lányokat, akkor igazán maradhatna – több pénzért –, de valamiért nem ezt választotta. Sebaj, tegye fel a kezét, aki hiányolni fogja a vén marhát.
A harmadik hír nem ennyire kellemes, de minket csak távolról érint. A politikai felettesünk eddigi irodavezetőjét kirúgják (vagyis: „ő kérte, hogy elmehessen”), és helyette a kb. 25 éves, politikai kapcsolatok miatt odarakott, arrogáns, bár csinos kis csávó lesz az irodavezető. Az eddig irodavezetőt az esetek 99 %-ában úgy láttam, hogy a folyosón állt mobillal a kezében, és halkan magántelefonált. A leendő irodavezetőről eddig kétféle véleményt hallottam: 1. buzi, 2. arrogáns. A saját véleményem sem különösebben tér el ettől.
Így telt el ez a hét. De mire alaposan belerázódtam volna a munkába, már jön is a nyaralás.
Még egy dolog van, ami őszinte elégedettséggel tölt el, és mégsem káröröm: egy hónapja, hogy nem ittam egy falat alkoholt sem, és nemhogy nem hiányzik, de vagy két hete már eszembe sem jutott!
Egyszer már tartottam egy alkoholmentes hónapot – tavaly szeptemberben, csak úgy brahiból – de akkor azért számon tartottam a napokat, és igen jólesett utána az az első korty sör. Most még csak kilátásom sincs rá, hogy mikor ihatok megint – az, ugye, az USÁ-ból érkező könyvtől függ – de egyáltalán nem izgat, hogy a nyaralás alatt, sőt talán még a születésnapomon sem ihatok.
Bár az az igazság, hogy kicsit csalok, hisz iszom sört, még ha alkoholmenteset is… Tehát az az élmény, hogy „este megittam egy doboz sört”, azért csak megvan, és ez nagyon kellemes valami. Sőt engem a mentes sör is kiüt egy kicsit, mivel komló van benne, ami altató-nyugtató hatású! Nem csoda, ha ugyanolyan álmos leszek tőle, mint a valódi sörtől.
Nem mintha különösebben altatni kellene az utóbbi napokban. Tegnap a tíz kilométeres futás úgy felpörgetett, hogy vagy másfél órával a szokott idő után feküdtem le. Ma éjjel pedig fel fogok kelni, mivel a 25 millió fontos váltságdíj lesz a tévében, amit videóra akarok venni. Megvan gépen, de utálok monitoron filmet nézni, ha akad más lehetőség is. A videónkat programozni nem lehet, a kereskedelmi csatornák pedig telenyomják reklámmal, így elképzelhető, hogy ott maradok a tévé előtt az éjszaka közepén, és kiszűröm a reklámokat.
Természetesen éjjel fél háromkor kezdődik, ugyan mikorra is raknának egy jó kis filmet? … Pedig derék film, sok humorral és fordulattal, és nem is folyik benne sok vér. Az egyetlen hátránya, hogy Kedvencemet kinyírják a végén, de itt meg is érdemli, mert robbantással fenyegetőző terrorista. Gondolta volna át jobban a dolgot! :-)
