Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Ezen a héten úgy éreztem magam, mint mikor valamiféle idegenek kísérleteztek Janeway kapitánnyal, és a dopaminszintjét piszkálták, amitől iszonyú dühös volt állandóan. Vagy egyszerűbben, mint Michael Douglas az Összeomlásban. Ha lett volna lőfegyverem, talán én is…
Nagyon elégedett vagyok, mert már öt vagy hat napja teszek esténként sárgabarackmag-olajat az arcomra, és nem idegesíti a bőrömet, sőt kifejezetten szép lesz tőle. Most megint visszatért a „növényi olajat az arcomra!”-időszakom :-)
A sárgabarackmag-olaj ügye Tesómmal…