Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Nagyon boldog és elégedett vagyok, mivel tegnap este láthattam a Coriolanust a londoni Nemzeti Színház előadásában, de mégis itt a saját városom közepén, kötetlen körülmények között, kedvenc fiatal színészemmel a főszerepben! :-)
Pocsék és fárasztó…
Anyámat is, Barbit is január utolsó hetében fogják műteni. Sőt először úgy volt, hogy ugyanazon a napon! Tisztára egyszerre jártak EKG- és laborvizsgálatokra; otthon is, bent is hallottam, hogy „Jaj, most nem eszem édességet, mert holnap megyek vérvételre”. Barbi műtétjét…