Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Az első plazmaadás tapasztalataira építve már okosabban készültem fel a másodikra. Csak egy hibát követtem el: az egy hét szünet kevés volt, nem a szervezetemnek, hanem a vénámnak. Ez a mínusz 10 %, a többi teljesen jól ment.