Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Na, szerencsésen túlestem a Midicittán. Ami idén csak 5 km volt, és a Margitsziget helyett a Városligetben rendezték.
Mivel utálom azt a totyogást a hatalmas tömegben az utolsó rajtzónában, nevezéskor behazudtam magam az eggyel gyorsabb szakaszba: