Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Vannak dolgok, amiket az ember tapasztalati úton tanul meg. Én például azt, hogy soha ne kezdjek el egyetlen könyv- vagy filmsorozatot sem, amíg az utolsó is meg nem jelenik ÉS Magyarországon is ki nem adják.