Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Már eddig is sokszor láttam egy nagydarab félcigány kéregetőt a négyes-hatoson, aki beszólt mindenkinek, aki nem adott neki pénzt. Szerintem ugyanaz, aki régebben a Váci utcában kéregetett ugyanilyen modorban. Szombat reggel nem vele, hanem egy hosszú hajú kollégájával volt szerencsém összefutni,…