Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Már írtam, hogy diszkalkuliám van. Eddig nem érdekelt különösebben; érettségit letettem, főiskolán valahogy átevickéltem, onnantól ki a fene foglalkozik a számolási nehézségekkel. Durván meg tudom saccolni, mennyit fogok otthagyni a pénztárnál, és tudom, hogy az 5 az…
Olyan korán kelek, hogy múlt héten még javában tartott az Oscar-kiosztó, mikor szólt az ébresztőm. Bekapcsoltam a tévét és az utolsó félórát még láttam.