Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Ritkán van, hogy egy héten mindennap legyen valami dolgom meló után, most egy ilyen hét volt.
Hétfő: plazmaadás. Megrökönyödésemre elég sokan voltak, ahhoz képest hogy 16.00-ra mentem oda. Elszoktam attól, hogy rajtam kívül két donornál több is van a recepciónál.