Ritkán van, hogy egy héten mindennap legyen valami dolgom meló után, most egy ilyen hét volt.
Hétfő: plazmaadás. Megrökönyödésemre elég sokan voltak, ahhoz képest hogy 16.00-ra mentem oda. Elszoktam attól, hogy rajtam kívül két donornál több is van a recepciónál.
De várni nem kellett, és kellemes 35 percet töltöttem a Hatalmas kis hazugságokat olvasgatva a plazmateremben. Utána pedig (40. alkalom) felmarkoltam a 4 rugót és az 1.500.- Ft-os utalványt :-) A pénz boldogít.
Kedd: gondoltam, majd ma kialszom magam kora esti lefekvéssel. Délutáni program csak annyi volt, hogy Fatert benevezzük a Telekom Vivicittá 2.500.- méteres gyaloglására (ami egy napon lesz az én 7 km-es futásommal). De a nevezési irodáig gyalog mentünk, márpedig a hó épp ezen a napon kezdett esni, az én bakancsom talpa pedig el van repedve, úgyhogy a sáros hólé beszivárgott és hamar átázott a lábam úgy bokáig. De ezt Faternak nem említettem, ő pedig még meg akarta nézni a nagymamám volt házát a környéken (a legszarabb Angyalföld). Utána a Nyugatinál is gyalogoltunk egy megállónyit (anyám szülinapi ebédjének esetleges éttermét keresgélve). Eddigre már a laza hajgumim is eleresztett és a hajam elkezdett kibomlani, mert a hóesés miatt a kapucnit is fel kellett tennem, holott gyűlölöm, ha bármi a fejemen van. Szóval átázott zoknival, szétbomlott hajjal, feldúlt hangulatban értem haza, és még neteztem egy ideig, így egyáltalán nem feküdtem le kora este.
Szerda: a Babadook megnézése a Pólusban. Már 4 éves a film, de a világért be nem mutatták volna eddig Magyarországon, csak most ébredt fel valamelyik forgalmazó. Ezen a héten csak a Pólusban és csak 17.30-kor vetítették, így már hétvégén elmentem a., terepszemlét tartani (tíz éve nem jártam ott), b., megvenni a jegyet, a sorban állást elkerülendő. – Persze hétvégén volt csak igazán sor, de akkor nem siettem. – Horrorfilmeket hajlamosak idővel késő este játszani, így én lecsaptam erre az alkalomra, és azért egyedül, mert Kati, akivel a horrorokat nézni szoktuk, nem ért rá, viszont ő Torrenten meg movie.cc-n meg tudja nézni bármikor.
Túlóráztam félórát, aztán kivergődtem a 7-es busszal a világ végére, majd még onnan negyedóra gyaloglás a moziig – bakancs átázott –, aztán rossz terembe mentem be először, de végre ott volt a film! Már láttam, de felirattal, érthetően, mégiscsak jobb. Nagyon ügyes kis film volt, inkább lélektani dráma, mint horror, szóval inkább thriller. De 19.10-kor lett vége. Elgyalogolni a buszmegállóig, visszavergődni a civilizációba, metróval hazáig, este nyolcra értem haza, és még hajat is kellett mosnom, mert az már tényleg vállalhatatlan volt, így megint későn szunyáltam.
Csütörtök: Zsuzsival futottunk össze, akinek névnapja volt, és kölcsönkönyveket is cseréltünk. Gondoltam, csak úgy az aluljáróban megejtjük, de ő szóba hozta törzshelyünket, a Burger Kinget, mire gondoltam, OK, félórát dumáljunk, az még belefér. Végül aztán 20.00-kor indultunk csak haza. De jólesett a beszélgetés, mindketten jól kidumáltuk magunkat, és az oktogoni BK legfelső emeletén hálistennek szellős a hely és nem ülnek ezren az ember szájában. De ezen a napon is későn feküdtem le :-D
… Mellesleg ezen a héten kaptuk meg a hátralékokat is, fejenként 100+ aktát, már csak sorba tenni és beírni őket is két órát vett el, már csak röhögni lehetett, mert gyakorlatilag plafonig érnek az aktakupacok az irodában, és szinte azt is lehetetlen szétválogatni, melyik fontos/sürgős és melyik ráérős, mert arra sincsen hely. Mivel a közszférában is munkaerőhiány van, mert az istennek nem emelnének a béreken. Hát, nekem aztán mindegy.
Péntek: eldöntöttem, hogy futás nem lesz, pihenek és kész! De meló után ha rögtön hazamegyek, kb. 15.00-ra, akkor még csak nem fekszem le, mit csináljak este nyolcig…. Így foglaltam jegyet A víz érintésére azzal, hogy ha mégis holtfáradt leszek, majd nem megyek el. De eléggé felelevenedtem – éljen a fekete tea – így végül elkocogtam a kellemes péntek délutáni mozizásra.
A legjobb spontán döntésem volt az utóbbi időkben. Először is feliratos volt, tehát a Westend szokásos, félanalfabéta proli közönsége nem képviselte magát. Másodszor igazi pozitív csalódás volt a film. A Babadook előtt láttam az előzetesét, asszem az fogott meg. Nem vártam sokat, mert a dicsért filmekben sokszor csalódtam már, de ez, ahogy haladt előre, egyre jobban megfogott, a végén nagyon jó hangulatban és mosolyogva (!) jöttem ki. A romantikus szál teljesen rabul ejtett, holott cinikus és sokat látott ember vagyok, aki a puszta fogával harapja el a téglát :-D
Okos forgatókönyv volt, jó rendezés, zene, és rengeteg izgalmas rész, amikben tobzódott a feszkó és lehetett parázni. A színészekkel pedig totálisan meg voltam elégedve, és nálam ez az egyik legfontosabb. A főszereplő csajt már sokszor láttam és mindig szimpatikus volt, Octavia Spencert a Segítségben már nagyon megszerettem. Michael Shannon már akkor rokonszenves volt a Trumppal kapcsolatos nyilatkozata miatt, amikor még nem is láttam semmiben, de az Éjszakai ragadozókban már színészként is nagyon megtetszett. Itt mondjuk rohadék volt, de az az igazi rohadék, akinek már rögtön a kezébe is nyomnál egy Oscart.
A vízi lényt pedig Doug Jones játszotta, őszintén szólva ő lett a legrokonszenvesebb számomra a filmből. Már a Hellboyban és a Faun labirintusában is megkedveltem, itt is nagyon jó volt. Imádom ezt a fantasztikus, magas, vékony alakját meg ezt a gyönyörű, pantomimes mozgást….. Arra gondoltam, én is ilyen vékony, magas, gyönyörű mozgású ember akarok lenni, de aztán ezt visszavontam. Nem akarok magas lenni :-D
Még a film közben elméláztam azon, hogy Jonesra rákerestem még a Faun idejében, és emlékeim szerint 1960-ban született. Márpedig az 58 évvel ezelőtt volt, vagy ha tavaly forgatták ezt a filmet, akkor 57. Ez hihetetlen, hogy ezzel a mozgással ez egy ötvenhét éves ember!?? Ebben a szellemben néztem végig a filmet, és nem győztem ámuldozni.
Szóval ez jó élmény volt. Elképzelhető is, hogy megnézem majd még egyszer.
Mozi után még vásároltam, felhívtam anyámat, mivel szombaton megyünk shoppingolni. Ez – mármint a telefonbeszélgetés – 1 óra 20 percig tartott. Hja, anyám, ha egyszer kinyitja a száját... Utána vacsoráztam, betoltam a 3 %-os sört, és eldőltem, mint a rohadt nád. Kb. 22.00-től 7.45-ig szunyáltam, egy megszakítással. Most szombat van, és mindjárt indulok a shoppingolásra, legközelebb pedig minden héten tartok legalább egy napot, amikor nem megyek sehová meló után, hanem csak úgy punnyadok. Lelkileg feltöltő élmény volt mindegyik, de fizikailag kissé fárasztó, főleg ha alapul vesszük a hétfői plazmaadást.
