Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Vagyis a „4 K”, akik engem mindig megtalálnak! :-)
Nem értem, hogy van ez, de az utcán bizonyos embereket úgy vonzok, mint a döghús a hiénát, ízlésesebb hasonlat most nem jut eszembe. Ha csámborog velem szemben egy csöves vagy álnyomorék import román koldus egyenköpenyben (de a kezét ne nézd…
Már előre nyilvánvaló volt, hogy amint elértem az 53 kg-os álomcélt, nagyjából minden visszazökken a régi kerékvágásba…. Ha szobrot emelnének az akaraterő ellentétének, én lehetnék a modell :-D