Vagyis a „4 K”, akik engem mindig megtalálnak! :-)
Nem értem, hogy van ez, de az utcán bizonyos embereket úgy vonzok, mint a döghús a hiénát, ízlésesebb hasonlat most nem jut eszembe. Ha csámborog velem szemben egy csöves vagy álnyomorék import román koldus egyenköpenyben (de a kezét ne nézd meg, mert rájössz, hogy 25 éves), az tuti, hogy megtalál engem.
Villamoson is ha végigmennek, van, akit békén hagynak valamiért, de hozzám kurvaisten, hogy odalépnek.
Az „öltönyös kéregetőkre” is vonatkozik ez, akik valami „céllal” szólítanak meg, pl. százezer forintos parfümöt árulnak csak most, csak nekem mindössze tízezerért. Illetve az ilyen vallási térítőket is ide sorolom. Például a krisnások, akiket amúgy bírok, és már évek óta nekik adom az 1 %-omat, de ha megyek pl. az Allee-ba, mindig ott állnak a hátsó bejárathoz vezető úton, és lehet, hogy tíz emberhez nem szólnak, de az én pályámat direkt úgy keresztezik, hogy odaáll a kiscsaj, amerre én fogok elhaladni 5 mp múlva.
Én természetesen nem szólok hozzájuk, osszák be az 1 %-omat, de félek, egyszer eldurran az agyam, félrevonom az egyiket és megmondom, hogy évek óta nekik adom az 1 %-ot, de ha még egyszer hozzám mernek szólni az utcán, többé nem fogom; nézze meg jól az arcomat!!
Egyébként utcán soha nem adok senkinek pénzt, soha nem veszem elő a tárcámat, koldusmaffia és társai, de asszem erről majd fogok írni valamikor egy külön posztot.
Aztán a kaller. Hát ezek is olyanok, hogy ha végigmennek a HÉV-en, lehet, hogy bizonyos embereken átnéznek, de hozzám mindig odalépnek. Megértem, 163 centis nő, szemüvegben, nyilván veszélytelen vagyok, nem úgy, mint a láthatóan börtönviselt szakadt csöves, aki pedig nyilván fizetett az utazásért. Vagy nem. Már sosem tudjuk meg, mert a kaller hozzá sem szól.
Mozgólépcsőnél is mindig ugyanígy van. Volt, hogy előttem ment a huszonéves csaj, épp telefonált, nemhogy jegyet/bérletet, de semmit nem mutatott, kaller oda se bagózott, no de én!! Legszívesebben szólnék nekik ilyenkor, hogy bocsika, a kisasszonynak volt jegye? (Kontroll :-D) Mert majd ha megnézted, akkor én is megmutatom az enyémet. Sőt egyszer a Nyugatinál veszekedő cigány pár közelében mentem felfelé a mozgólépcsőn. Elöl ment „az ember”, mögötte tíz lépésre az asszony, de kajabálva veszekedtek egymással a távolból, én kb. kettőjük közt voltam – tömeg volt –, az ember úgy elment a kallerek mellett, mintha láthatatlanná (és hallhatatlanná) tévő köpeny lett volna rajta, azok még csak felé se fordították a szemüket egy milliméterrel sem, de én elém, aki mögötte jöttem, gyakorlatilag sorfalban beálltak. Legközelebb majd beszólok, hogy „gyáva buzik”, hogy legalább egy picit kellemetlenül érezzék magukat…
Hozzáteszem, nekem van éves bérletem – ez a legolcsóbb verzió –, szóval nem arról van szó, hogy bliccelek és ezért vagyok mérges a megállításért, hanem hogy miért mindig engem és a láthatóan bliccelőket nem?!
Aztán szegény külföldi turisták. Én nem értem, a homlokomra van tetoválva, hogy „felsőfokú nyelvvizsgám van minden nagyobb nyugati nyelvből”?? Mert hogy mindig megtalálnak, az tuti. Megyek az utcán, turista házaspár tétován nézelődik, hol a térképet, hol az utcatáblát; százötven ember elmegy mellettük, senkinek nem szólnak, de mikor én odaérek, azonnal beléjük hasít, hogy „Hú, itt már nincs más lehetőség, meg kell kérdeznünk egy helyit, és legyen ő az!”
Nemtom, valami egyetemista- vagy nyelvtanár-fejem van? Olaszul tanultam, de már sokat felejtettem, angolul 1 évet tanultam, a többit autodidaktául, de kb. egy alapfokú írásbeli nyelvvizsgát tudnék max. letenni (vagy azt sem). Már voltam bajban, amikor az Operánál megkérdezték, hogy hogy jutnak el a Nyugatiig, és te úristen, most hogy mondjam, hogy felszállsz a földalájáróra, aztán át a Combinóra? Nemrég szegény angolul beszélő fickó a Deákon kérdezett meg, hogy hol a Kazinczy utca. Ezt még magyarul sem tudnám elmagyarázni, mert csak annyi rémlett, hogy mikor a Fókuszba megyek a Rákóczi úton, akkor néha ott van balra. Úgyhogy aszontam, hogy sajnos nem tudom (legalább ennyit tudok angolul).
Szerencsére évek alatt már akkora rutint szereztem, hogy messziről kiszúrom az ilyen tétova turistát, és rájövök, hogy ha odaérek mellé, el fog kapni, így ügyesen nagyobb ívben kerülöm meg, vagy előveszem a telómat, vagy „köhögök” vagy más hasonló, hogy inkább valami tényleg külföldiül értő embert szólongasson meg. De tényleg nem értem, miért pont rám buknak szegények?...
Aztán a közvélemény-kutatók. Ezekből ma már kevesebb van, de pár éve gyakran fordultak elő. Megyek a Teréz körúton, erre elém áll, hogy csokikat tesztelnek. Teszteljenek. Nem érdekel. Nyilván épp megyek valahová, vagy találkozom valakivel, meg van mosva a fogam, nem fogok csak úgy az utcáról beesni ismeretlen csokikat enni, ami ráadásul lehet, hogy még nem is finom, vagy mazsolás.
Egyszer belementem ilyenbe – szintén a Teréz körúton, van ott valami kisebb hotel – sétáltam, elkapott egy nő, hogy új ásványvíznek a címkéjéhez kéne vélemény. Én épp ráértem, és ez már jó tíz éve volt. Gondoltam, öt perc az egész. Hát kb. félóra volt, mert nem csak annyi volt, hogy ez jobb-e vagy az, hanem még mindenféle más baromságot is kérdeztek a témáról, a végén már ezerszer is megbántam, hogy belementem, és megfogadtam, hogy többé ilyen nem lesz.
Politikai közvélemény-kutatásba még nem futottam bele az utcán, de egy kolléganőm „másodállásban” csinálta és néha kitöltöttem neki pár kérdőívet én is, hát kb. 8 oldal részletes kérdésekkel, szóval még ha lennének is politikaiak az utcán, soha nem állnék szóba velük.
Újabban ilyenekkel szoktak próbálkozni, hogy „van két perced környezetvédelemre”, „van két perced gyermekvédelemre?”. Ezekre szintén nem reagálok, mert egyrészt nincs fölösleges időm ezekre (ha tényleg van fölösleges időm, akkor csinálok 10 guggolást, vagy kiszedem a szemöldökömet). Másrészt a környezet-, pláne pedig a gyermekvédelem állami feladat, én kurva sok adót fizetek (a fizetésemhez képest mármint), abból oldja meg az állam. Idén különben is Családok Éve vagy Gyermekek Éve vagy Mittudoménmik Éve van, tessék a kormányhoz fordulni, akiknél ott van az én adóm, és majd ők nyilván segítenek, de nekem a maradék kevés nettó fizetésemből erre sajnos már nincs pénzem. Mert abban tuti biztos vagyok, hogy nem beszélgetni akarnak velem gyermekvédelemről, illetve ha igen, akkor a vége azért pénzkérésbe torkollna.
