Szilveszter körül jártam a Müllerben, többek között teát is venni. Talán a rooibos fogyott éppen el. Alaposan áttanulmányoztam az egész teás polcot, és megakadt a szemem egy dobozos, por alakú teán, ami rohadt drága volt és matcha teának hívták.
Már hallottam valamit a matcháról, de eddig nemigen érdekelt, különben is eszméletlenül drágának tartottam. De ezúttal valahogy felkeltette az érdeklődésemet…
Egyébként is imádom a teákat, főleg a fekete, zöld és rooibos, másfelől pedig a gyógyteákat. A gyümölcstea inkább hidegen hagy. Nagyon tetszik, hogy a fekete tea mintha egy jó kávé lenne, csak kevésbé finom – épp ezért ha választhatok, inkább kávét iszom, de azért jó, hogy van itthon finom, szálas fekete tea –, a zöld tea kevésbé koffeines, de szintén frissítő, és jót tesz a fogyásnak is, a vörös tea meg koffeinmentes, de mégis csomó jó hatása van. A gyógyteákból meg mindig olyant iszom, ami éppen kell. Például hideg téli reggeleken a vérnyomásemelő, izzasztó, vízhajtó és nagyon egészséges kakukkfüvet, és így tovább.
Most a matcha tea valahogy megfogott. Utánaolvastam, és láttam, hogy nagyon szuper dolog ez, olyan, mint a zöld tea, csak még egészségesebb, mert tulajdonképpen ez is zöld tea, csak porítva, így nemcsak az áztatott levet issza meg az ember, hanem magát a zöld teát is, amitől még sokkal jobb az egész. Sok benne az antioxidáns, a kloforill meg a nemtudommi, koffeines, élénkít, de csökkenti a vérnyomást (?), segít a fogyásban, stb., szóval rengeteg jó tulajdonsága van.
Tépelődtem, mert drága, de láttam a videókon, hogy csak egy pici port kell ügyesen felverni forró vízben, és most, hogy családi albérletben lakom kedvező áron, gondoltam, az egészség végett mégiscsak veszek egy matcha teát. Ilyen járványos időkben igazán nem árt az egészségmegőrzés, élénkítő, koffeines ital is jól jön annak, akinek 94/60 a vérnyomása, a fogyáshoz pedig minden támogatás jól jön.
Így aztán vettem is egy dobozkával még az első januári hétvégén. Úgy terveztem, hogy rögtön az első hétfőn matcha teával indítok, és úgy megyek munkába.
Ez tervezést igényelt, mert azt írták, hogy a matchában sok a koffein, ergo vízhajtó hatása is van. Ezért nem mertem igazi főzött kávét inni aznap reggel, nehogy útközben összepisiljem magam vagy infarktust kapjak a rengeteg koffeintől. ’Csak’ egy Davidoff nescafét csináltam – mert tejeskávé azért mégiscsak kell! –, és a matchát főztem meg.
A matcháról azt írták, hogy igazából kézi habverővel, vagy bambuszecsettel kell felhabosítani, de én nem foglalkoztam ezekkel a hülyeségekkel, és simán kiskanállal kevertem össze egy pici mennyiséget. Valódi zöld színe is lett, de mikor elkortyolgattam, az alján maradt egy kis üledék a porból. Hogy ne vesszen kárba az a drága tea, persze azt is megittam vízzel, de ezután elhatároztam, hogy mégis beszerzek ecsetet vagy kézi habverőt, mert a videókon olyan szép homogén, zöld és habos tetejű volt a tea, ami nekem nem sikerült.
Ezután munkába mentem, és vártam, hogy mi lesz. Elvileg a matcha élénkítő, energizáló hatását akartam volna érezni, ami persze majd fokozatosan jön, nem úgy, mint a kávé. Ezzel szemben inkább csak álmos voltam délelőtt.
Nehezen tudtam volna eldönteni, hogy mitől. Előző nap Öcséméknél voltam, Zéténnyel játszottunk a szabad levegőn, aztán pedig itthon futottam a parkban három kört, és későn/vacakul aludtam el, mint mindig januári munkakezdés előtt. Talán ez volt a hiba. Vagy a nescafé, ami mégiscsak gyengébb a rendes kávénál, még ha Davidoff is. Vagy – erre gyanakodtam – a matchának tényleg vérnyomáscsökkentő hatása van? Mármint azonnali?
Tudom én, hogy a legtöbb embernek magas a vérnyomása, szóval az a jó tea és gyógynövény, ami csökkenti a vérnyomást, de az én vérnyomásom a halott egyiptomi múmiákéval vetekszik, szóval nem kéne még tovább csökkenteni. De a matchában még koffein is van. Szóval a fene érti ezt!
Mindenesetre másnap elmentem egy menő teaboltba és vettem bambuszecsetet - baromi drága volt -, amivel homogénre és habosra lehet keverni a teát. Ugyanis elhatároztam, hogy fogom inni a jövőben is, csak majd legfeljebb hétvégén.
A következő alkalommal az ecsettel tunkoltam össze a teát és valóban homogénebb lett, csak nem lett kellően habos a felszíne. Ez egyébként azóta sem igazán sikerült. Átlag heti kétszer csinálok matchát, a rohanós hétköznap reggeleken nemigen fér bele az időmbe, mert a vizet fel kell forralni, aztán kicsit hűlni hagyni, és még utána kell megdolgozni az ecsettel, szóval nem két perc, és arra nincs mindig idő, csak pénteken meg hétvégén.
De azóta mindig rendes főzött kávét is iszom mellé, és így nem különösebben tapasztalom a vérnyomáscsökkentést. Vagy lehet, hogy az első alkalomkor tényleg csak nagyon fáradt és álmos voltam. Vagy csak pszichés volt az egész. A fene se tudja eldönteni.
A habosítás viszont az istennek sem sikerült, pedig igyekeztem ellesni a trükkjét a videókból. Végül rájöttem, hogy valószínűleg túl kevés port teszek túl sok vízbe, és túl kicsi a csésze. Ezért elővettem a nagy alapterületű, rózsaszín bögrémet, amit még Zéti kedvéért vettem a tavalyelőtti karácsonyi vendégségre. Ebben aztán egészen jól sikerült összehozni a teát, kicsivel több porral és kicsivel kevesebb vízzel, és már-már sikerült habosra ecsetezni a felszínét, mint a presszókávénak, bár teljesen sosem sikerült, mert addigra már leszakad a karom. A legviccesebb a látvány: az élénk zöld tea a babarózsaszínű bögrében :-D
Azóta tehát átlag heti háromszor iszom matchát, és nem tapasztalok semmi extrát, de gondolom, ez nem olyan, mint a gumibogyó-szörp, hogy egyből megtáltodosom tőle, hanem mint a C-vitamin: ha beveszem, nem történik semmi, csak átvészelem az egész telet minden megfázás nélkül. …
