Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Már rég terveztem, hogy elmenjünk mondjuk Zsuzsival Szegedre, de aztán úgy elteltek a hétvégék és elfelejtődött. Végül ő hozta szóba. Hú, mondtam, akkor gyerünk most, májusban, amikor még nincs 45 fok árnyékban (Budapesten kívül csak Szegeden van még olyan dögmeleg nyáron).