Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Van a (nagyobb) főnököknek ez a marhára idegesítő alfaja, aki azt gondolja, hogy nélküle megáll az élet, kurvára fontosnak érzi magát és állandóan bemászkál, ha kell, ha nem. Az utóbbi pár évben teljesen megfeledkeztem róla, hogy van ez a jelenség, mert nem titkárságon dolgoztam, hanem…
Még a munkanélküli időszakban foglaltam le az idei nyaralást, és mert nem tudtam, szerzek-e és milyen melót, ezért csak vasárnaptól szombatig. És mert gondoltam, hogy Faterral untig elég lesz ez a 6 éjszaka :-D
Utólag visszatekintve a nyaralás egész jó volt és gyorsan eltelt. Most toleránsabb…