Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Ez az idei augusztus 20. jó is volt, meg rossz is. A négynapos szünet utolsó napja, de végig olyan meleg volt, hogy igazából nem nagyon lehetett semmit sem csinálni. Szombaton csak lézengtem és bevásároltam, vasárnap futottam, aztán mozi és Hárshegy; de a rohadt erdőben állandóan rám támadtak a…