Miután kiderült, hogy 10+ év után új szemüveget kell csináltatnom, jó darabig ez volt a központi gondolatom. A fő probléma nyilván, hogy hol csináltassam; és nem a földrajzi fekvése miatt (hogy inkább a Rózsadombon, mint a nyolckerben :-D), hanem az ár miatt.
Kivételesen Fater adta a legjobb ötletet, hogy van egy ’szemüvegdiszkont’ a Madách Színházzal szemben, ahol roppant olcsón csinálnak szemüveget. Ez azonnal megtetszett, de ugyanakkor aggódtam kissé, hogy olcsó húsnak híg a leve, így még körbenéztem; illetve Fater is feltette a körkérdést a FB-oldalán, mert neki 150x annyi ismerőse van, mint nekem.
Mindenki írta a tippeket, hogy Ofotért/Vision Expressz stb., én közben megemeltettem a hitelkeretemet és vacilláltam. Végül megnéztem a Madáchcsal szembeni olcsó optika oldalát, és szimpatikus volt. Közben végiggondoltam, hogy nyilván nem működhetnének, ha szart csinálnának, evidens, hogy van valamiféle engedélyezési eljárása egy optikának.
Így aztán végül az első tipp mellett döntöttem, legyen a szemüvegdiszkont!
Nagyon rákészültem a dologra, mert tényleg – asszem – 2009-ben csináltattam utoljára szemüveget. Izgultam! Végül rászántam magam, és odamentem egy szép napon, munka után.
Most elkövettem azt a hibát, amit Fater rendszeresen csinál, és én szinte soha: „csak úgy” odamentem. Bejelentkezés vagy a weblapjuk csekkolása nélkül. Mikor már majdnem ott voltam, jutott eszembe, hogy hátha szabadság miatt zárva vannak, vagy pont ezen a napon már 12.00-kor bezártak vagy valami… Általában nem állítok be sehová csak úgy, mintha az 1960-as években lennénk internet nélkül, de most túlságosan izgultam :-D
De szerencsém volt, mert a hely nyitva volt, nem volt épp rajtam kívül más kuncsaft, és egy optikus/eladó volt bent.
Mutattam a leletemet meg a szemész receptjét, hogy akkor most csináltatni szeretnék. (És még jó, hogy volt receptem, a dioptriákkal, mert az ő szemüveg-bemérő optikusuk amúgy épp szabin volt.)
Első körben keretet választottunk.
Már ez is fontos kérdés. Egész gyerekkoromban nagy, műanyag keretes szemüvegeim voltak, mert anyám valamiért azt vette a fejébe, hogy az én „kicsi arcomhoz” jól áll a nagy keret. Emiatt aztán mindig úgy néztem ki, mint egy veszett bagoly.
A legutóbbi szemüvegcsináltatáskor aztán ezt megelégeltem és egy normális, kisebb keretűt választottam, ami mondjuk tök furcsa volt így elsőre, és beletelt egy kis időbe, míg megszoktam, de aztán már teljesen hozzám nőtt.
Hát most is ilyenféle keretet válogattam. Találtam is egyet, ami majdnem olyan, mint a régi. Nagyon örültünk, de aztán az optikus belenézett a receptbe és mondta, hogy hopp, ez bifokális lencse, azt nem lehet ilyen kicsi keretbe tenni. Válasszak egy nagyobb keretet.
OK, nagyobb kereteket kezdtünk nézni. A nő adott egy aranyszínűt, hogy azt próbáljam fel. Mondtam, hogy köszi, de nem hordok aranyat, csak ezüstöt. Ezután adott néhány ezüstöt, de azok épp nem voltak jók, mire mondta, hogy muszáj, hogy ezüst legyen? Mire én, hogy dehogy kell konkrétan ezüst (színű), csak arany ne legyen, hanem valami kellemesen semleges, ami megy mindenhez.
Ennek jegyében válogattunk tovább. Végül kiválasztottam egy nagyobb lencséjű, sötétkék-lilás színű keretet, ami jó, mert a régi szemüvegem kerete is igazából sötétbordó/lila volt.
Ezek után néztük a lencsét. A hölgy mutatott néhány elkészült bifokális szemüveget, hogy kb. így néz ki. Nagyon elégedett voltam, mert láttam, hogy most már nem olyan hülye félgömböt rajzolnak a szemüveg aljára, mint gyerekkoromban a Nagyinak, hanem kis téglalapot, azt is úgy, hogy alig észrevehető.
Ezen a ponton jött még két optikus. Rájöttem, hogy valószínűleg eleve hárman lehettek, csak a másik kettő kiment kajáért. És már másik vevő is érkezett.
Megállapodtunk a lencsében, és mondtam, hogy akkor a bal lencse legyen nagyítós. Elmagyaráztam, mi van a szememmel, hogy gyerekkorom óta pluszos lencse van ott, hogy nagyobbnak tűnjön a szemem stb. …
Kiderült, hogy nem olyan egyszerű ez, mivel akkor a bal lencsének is bifokálisnak kell lennie.
Hát erre egyáltalán nem gondoltam előzőleg :-D A hölgy a többi optikussal konzultált, hogy akkor mi legyen? Mert hogy a bal lencse akkor vastagnak fog tűnni stb. … Én még azt is felvetettem, hogy esetleg lehetne multifokális lencse? Mert arról már sokat hallottam, és akkor az egyformán nézne ki mindkét szememen.
De erről lebeszéltek, mert az egyrészt drágább, másrészt nem könnyű megtanulni, illetve hozzászokni.
OK, nekem megfelel a bifokális. Némi tanácskozás után úgy döntöttek, hogy lehet a bal lencse is olyan.
Nagyon elégedett voltam. Miután megvolt a keret, megvolt a lencse, kiderült, hogy kb. két és fél hét múlva lesz készen. Kicsit hosszú időnek gondoltam – valamiért úgy rémlik, annak idején egy héten belül megvolt a szemüveg –, de aztán eszembe jutott, hogy nyilván marha sok ember jár ide, valamint hogy nyár van és szabadságolások. (Szemüveget sem fogok nyáron csináltatni ezentúl.)
Ezután jöttek az anyagiak. Előre kellett fizetni. Mikor eldöntöttem, hogy ezen a gazdaságos helyen fogom csináltatni, már lemondtam fejben arról, hogy a melóhely által nagylelkűen adományozott 30.000.- Ft-os hozzájárulást igénybe vegyem, ezért fel se készültem, hogy esetleg számlát kérjek vagy ilyesmi. Végül is most már van nagyobb hitelkeretem, bibibí… Roppant kellemes meglepetésként ért, hogy a szemüveg csak ötven-valahányezer Ft, szóval még 60.000.- Ft alatt van.
Ekkor megkérdezték, hogy írjanak-e számlát – ekkor eszembe jutott a munkahelyi harmincezer – aztán úgy döntöttem, a munkahely költse gyógyszerre, a szemüveget én fizetem teljes egészében, így mulat egy magyar úr.
Fizettem is rögtön, majd a nyugtával távoztam. Addigra már volt vagy még két vevő rajtam kívül.
Az utcán sétálva nagyon jól éreztem magam. Hurrá, megvan a szemüveg, és sokkal olcsóbb, mint amire számítottam; mert még ezen az olcsó helyen is úgy gondoltam, hogy azért legalább 100.000.- Ft biztosan lesz.
Elégedetten sétáltam, aztán tíz perc múlva eszembe jutott, hogy tartalék szemüveg is kell, mert hiszen ha ezzel valami történik, ott vagyok, ahol a part szakad. … Na, bakker. Szóval mégiscsak ki fogok adni majd még egyszer ennyi pénzt; de egyelőre még legyen kész ez az egy, és tanuljam meg használni, a tartalékra majd még ráérek.
Rögtön ezután pedig az is eszembe jutott, hogy a dioptriás napszemüvegem is még a régi dioptriával üzemel, vajon abból is csináltassak-e bifokálisat?... Bár a napszemüveget inkább csak utcán sétáláskor, nyaraláskor, kiránduláskor, tűző napon hordom, szóval nem nagyon szoktam olvasni vele, vagyis igazából elvagyok még a régivel. Néha szoktam olvasni vele azért, ha lusta vagyok lecserélni pl. a villamoson, de ennyit még kibírok.
… Két és fél hét múlva el is mentem a kész szemüvegért. Felpróbáltam az üzletben: roppant furcsa volt, hogy jobban látom a távolabbi dolgokat ezzel a -1,75-össel, mint a megszokott -2,00 dioptriással; illetve hogy el tudom olvasni az apró betűket anélkül, hogy az orromra kéne tolni a szemüveget :-)
Hogy ezúttal is legyen valami, amit elbénázok: ezúttal szemüvegtokot felejtettem el magammal hozni, amiben hazaviszem az új szemüveget (vagy ha abban megyek haza, akkor belerakom a régit :-D) Ez vagyok én! Szerencsére az üzletben adtak tokot, igaz, csak puhát, és míg hazaértem, nem esett baja a bifokálisnak.
Azt mondta a hölgy az üzletben, hogy eleinte csak otthon hordjam, és csak ülve, aztán fokozatosan egyre hosszabban. Én otthon már felvettem és remek volt, hogy simán tudtam keresztrejtvényt fejteni vele, ha az alsó részén át néztem. És a bifokális olyan szépen volt megcsiszolva, hogy szinte alig látszott! Ha ezt tudom, nem is kellett volna a bal lencsével szenvedni, szerintem simán mehetett volna rá az a +3,00-s lencse, és talán észre sem venné senki az eltérést.
Még arra is figyelmeztettek, hogy óvatosan nézzek lefelé, mert a lencse alja nagyít (vagyis, az én esetemben, kevésbé kicsinyít). Az első nap zavart is, hogy épp teregettem, és ha lenéztem, homályos volt a zokni, ha feljebbről néztem, éles volt… Ezért időnként visszacseréltem a régi szemüveget.
De már másnap bevittem a melóhelyre az újat, és elkezdtem dolgozni. Tök jó volt! Leszámítva, hogy a nagyobb és sötétebb keretű szemüveg még marha szokatlan volt, és mindig azt hittem, hogy balról jön valami, mert az alig látó bal szemem „látóterébe” belelógott a sötétkék keret :-D Viszont királyság volt, hogy az apró betűs papírokat simán el lehetett olvasni, sőt a monitort is jobban láttam, mert a 0,25 dioptriával csökkentett lencse már nem kicsinyített annyira, mint a korábbi.
Azóta eltelt már két hét, napi szinten hordom a bifokálist, de ha pl. házimunka van, akkor visszateszem a régit, már csak azért is, hogy az újnak ne essen baja. Még futni sem voltam bifokálisban (hát, azt lehet, hogy nem is fogok talán). Futás közben mégis elég sokat nézek a lábam elé…
Van azért hátránya is az új szemüvegnek, a keret néha, pár óra után nyomja a fülemet, ugyanakkor mégis lazább, és ha hirtelen lehajolok, főleg most, mikor a melegtől izzadok, lejjebb csúszik.
De a lencse maga nagyon király. Csak, persze, egy kicsit szomorú érzés, hogy lám, itt tartok, már bifokális szemüveg kell, mint az öregasszonyoknak :-( De hát mit csináljak!? Látok vele, igen jól, és ez a lényeg, na… És még a gatyám sem ment rá. Habár ezt ne kiabáljuk el, még tartalékot is kell csináltatnom.
... Egyébként valamivel rondább vagyok vele, mint a régivel, de hát ez az, ami aztán végképp nem érdekel :-D
