Ezt a hármat legszívesebben külön-külön írtam volna le, de összekapcsolódnak. Úgyhogy egyben elmesélem. Marha fárasztó januári első munkahét volt ez, és még rosszabb is lehetett volna, szóval hálát kell adnom az égnek, hogy „csak” ennyi volt.
Rögtön azzal kezdődött a január 2., hogy az újévi egész napos hányás után be kellett mennem.
Tavaly szilveszterkor csak két sört ittam, egyszerűen nem kívántam többet (egyébként három volt otthon). Idén úgy gondoltam, ez tisztára papírkutya dolog, és direkt megvettem négy sört, de azért nem túl erőseket, hogy este héttől éjszakáig ez a négy sör pont jó lesz. Mégse kettő sört igyak, mint egy óvodás :-D
Miután kiírtam magamból az előző posztot, kicsit jobb lett a hangulatom :-) Sok nap elteltével kezdtem élvezni ellazultan a szünetet.
Az év utolsó hétfőjére színházjegyem volt. Először úgy gondoltam, hogy január elejére veszek jegyet a Macskákra, vigasztalásul magamnak az évkezdet miatt, de aztán belegondoltam, hogy a Macskákat már sokszor láttam, inkább a szünet alatt kellene valami kellemeset megnéznem. Így végül a Mary Poppinsra vettem jegyet, mert azt még sose láttam, viszont jókat hallottam róla.
Hát, elég ingerült és rosszkedvű vagyok az idei szünetnek jó 50, de legalább 40 %-ában …Csomó minden idegesít. Elsősorban az ősök. Komolyan, mikor 25-én délután hazajöhettem, megkönnyebbültem. Ilyen konkrétan azért ritkán éreztem ezt eddig.
Nem is tudom, hol kezdjem. Lehet, hogy ez most nem egy szépen megírt poszt lesz, csak úgy összehányom, ami eszembe jut…
Vége az utolsó munkahétnek! Elképesztően fáradtnak érzem magam, mint kb. minden évben… Részben nyilván azért, mert már marha rég nem futottam. De az utolsó hét egyébként is sűrű volt. Előtte szombati munkanap; aznap még kimentem Tesómékhoz, de sok köszönet nem volt benne, mert Zsófi nagyon lázas volt, szörnyű érzés volt látni, ahogy csak alszik és forró és rosszul érzi magát :-( És Zétény sem volt valami vidám, mert neki meg afta volt a szájában. Hamar el akartam jönni, bár nem tudtam, mi a jobb, ha nem zavarok, vagy ha „lefoglalom” Zétit, mert ő meg nekem diót festett karácsonyfadísznek :-)
Mostanra már igazából okafogyott lett ez a poszt, mert tegnap megrendeltem az új parfümöt; de azért le akartam írni, mennyit szenvedtem a válogatással! :-D
Már írtam többször, hogy nincs, illetve marha gyenge a szaglásom, viszont parfümöt mégis használok azért. Így most ezeket az előzményeket nem ismétlem el. – Igaz ugyan, hogy a kaják szagát az utóbbi években jobban érzem, meg a nagyon büdöset is (toi-toi), de a finomabb illatokat, mint parfüm vagy szappan, nemigen. A kedvenc Nesti Dante szappanjaimról mindenki azt írja, hogy „beillatosítják az egész fürdőszobát”, hát én már vagy tízfélét használtam, de egy másodpercig se éreztem egy darab illatot sem.
Tavasz óta nem voltam plazmaadáson. Először az új melóhely; aztán jött a nyár a 45 fokkal, mert OK, hogy a helyszínen klíma van, de aztán kilépsz az utcára, ahol elájulsz a hőségtől; aztán jött az allergiaszezon stb. – szóval a lényeg, hogy végül november lett, mire bejelentkeztem újra.
Egy hónapon belül négy különböző egészségi vacak is megtalált. Ilyen zúdulás azért ritkán van! Időrendi sorrendben: 1. dudor az ujjamon (szerencsére jobb kéz), 2. árpa (szerencsére bal szem), 3. megfázás, 4. migrénnel kezdődő hányásroham.
Miután hazajöttem októberben Sopronból, már itthon nézegettem a turistatérképet és meglepve vettem észre, hogy még mindig milyen sok túraútvonal van arrafelé, ahol nem jártam. Van miért visszatérni :-D Például észrevettem – ez hogy nem tűnt fel addig? –, hogy Ágfalvától az én „háromszög-túrámon” kívül van még egy olyan, zöld csíkos, ami az országhatár északi kiszögellését követi, aztán lefordul délre, nyugat felé megy, találkozik a piros csíkkal, és onnan vissza lehet térni Ágfalvára.
Most megnéztem a naptárban, július 14-én festettem utoljára hajat. Azóta úgy nő, ahogy van. Szinte vártam, ahogy elérkezett a soron következő hajfestés ideje, hogy majd az emberek felsikoltanak és ujjal mutogatnak rám, hogy „Hát te meg hogy nézel ki??!” – de ilyen nem történt :-D Rájöttem, hogy nagy szerencsém van, amiért csak pár hónapja dolgozom ezen a melóhelyen, és talán észre se vették, hogy eddig nem volt ősz hajszálam, most meg van.
Végre! megcsináltam az ún. „háromszög-túrát”, ami a Sopronhoz közeli nyugati határszélhez való háromszög alakú kiszögelléshez vezet, aztán vissza kelet felé Brennbergbányáig. És megtapasztaltam, hogy egy hiper-szuper csilivili felújított modern szállodaszobában egyáltalán nem törvényszerű, hogy legyen meleg víz…
Előzmények: rég lefoglaltam a szállást, persze mikor rápillantottam a menetrendre, láttam, hogy már megint vonatpótló jár egy szakaszon :-( Akárcsak tavaly!
Most majdnem ugyanaz van nálunk, mint 2022-ben volt,: nem óhajtanak fűteni! Nem tudom, csak nálunk-e vagy az egész közszférában, csak még senki nem írta meg a hírekben. Most a szobámban, ahol írom ezt, 20,6 fok van, a melóhelyen ennél legalább 1-2 fokkal hidegebb. Bár még nem vittem be hőmérőt, de talán holnap beviszem, lefotózom, kiteszem a Facebookra.
Hétvégén vissza akartam térni Balatonfüredre, hogy felmásszak a Jókai-kilátóhoz, ami szeptemberben kimaradt; vagy esetleg Badacsonyba menjek. De Badacsony idén már volt; a MÁV pedig változtatott a menetrenden, átszállás nélküli vonat csak a 7.05-ös Füredre, hazafelé pedig valamikor 17.00 után. … Mégis mit csináljak nyolc órán át Füreden?
Így a túráról letettem, végül is nemsokára úgyis megyek Sopronba, ott lesz elég kirándulás.
…. Csak úgy magamnak, címszavakban, még mielőtt elfelejteném, mert elég mozgalmas hétvégék voltak az utóbbi hetekben.
A füredi hétvégét követően szombaton bejelentkeztem plazmaadásra. Már hónapok óta nem voltam, sőt a rendszer be sem engedett, mert a véradásos papírom már augusztusban lejárt. Noha voltam vért adni júliusban, de azt az igazolást még nem vittem, mert két hétig nem lehet plazmázni utána, aztán meg jöttek a 45 fokok, aztán meg az allergiaszezon.
Még júliusban lefoglaltam ezt a szeptember közepi hétvégét magamnak az Annabellába. Arra gondoltam, hogy szeptember közepén már nincs akkora hőség, viszont azért még meleg van; majd strandolok, az egyetlen teljes napon pedig délelőtt felmászok a Jókai-kilátóba.
Ezt jól gondoltam, hiszen múlt vasárnap még 33 fok volt, sortban és túraszandálban mászkáltam a városban.
