Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Noha a pihenés nálam elsősorban azt jelenti, hogy punnyadok, mint egy visszavonult lajhár, de ennek a másfél hetes szabadságnak az első napját olyan aktívan töltöttem, mintha nem is én lennék.
Azt már eldöntöttem, hogy az első napon úszni megyek! Minden hátizmom el van…
Egy heti nyápickodás után (= nem futás, menstruáció, lábfájás) tegnapelőtt végre levonszoltam magam a parkba, és sikerült összehoznom 7 kört. Az durván 7 km. Büszke vagyok magamra, mert idén ez még nem sikerült. Minden évben próbálom növelni a távot, 5 körnél van a…