Noha a pihenés nálam elsősorban azt jelenti, hogy punnyadok, mint egy visszavonult lajhár, de ennek a másfél hetes szabadságnak az első napját olyan aktívan töltöttem, mintha nem is én lennék.
Azt már eldöntöttem, hogy az első napon úszni megyek! Minden hátizmom el van ványadva, és régen úsztam, a fekvőtámasz meg a futás egészen másmilyen mozgások, nem ellensúlyozzák a napi 9-10 óra íróasztal mellett ülést.
Azt is eldöntöttem, hogy a szabi első napját megédesítendő, a Szereti ön Brahmsot? fogom nézni, még úszás előtt (délután már nem lehet egyhuzamban, csendben filmet nézni). Még csak egyszer láttam, és ez pont ilyen, ünnepélyes alkalomra való film.
A napokban érkezett új számítógép a háztartásba. A régit sem dobtuk ki, de az új gyorsabb, meg jobb, meg minden…Mondtam a rokonnak, aki hozta, hogy OK, de a régiről tetessünk már át mindent az ismerős informatikussal az újra. Doksik, filmek (naná! vért izzadtam velük, mire leszedtem őket!), programok (dettó). Még gondosan fel is írtam az átrakandó programok nevét egy papírra, hátha hülye az informatikus, és a „C:\ meghajtóról mindent tegyen át az új gépre” nem lenne elég egyértelmű. De hát ő az informatikus, csak tudja az ilyesmit.
Kedden hazajött mindkét gép. Az új gép szuper, tök gyors, mindent átmentettek a régiről, sőt egy csomó programot nem is kellett, mert eleve megvoltak rajta. Na mondom, király!
Este azért a netezés után, a biztonság kedvéért, rápillantottam a videós mappába, minden oké-e a filmjeimmel? Hát a legtöbb ott is volt, csak azt a két-három filmet felejtette el a fószer, amik éppen nem a Dokumentumok mappában laktak, hanem csak úgy a C:\ gyökérkönyvtárban. Pedig mondtam, vazze, hogy „mindent a C:\ meghajtóról”!! Na de sebaj, a filmek azért mind megvannak pendrive-on is, éljen a paranoiám. Rátettem a hiányzó filmeket (köztük a Brahms, a 25 millió fontos váltságdíj, és a Psycho! Hát van ennél fontosabb film ezen a gépen? Jó, most már lényegtelen, mert DVD-n is megvan, de az elv!)
Már majd’ elaludtam, de azért rákattintottam a Brahmsra, hogy lássam, reggel menni fog-e. No hát, nem ment. Kiírta a gép, hogy ő eztet nem tudja megnyitni, és hagyjam őt békén.
Erre azonnal felébredtem. Mi az édesanyád van, a régi gépen ez ment, mint a karikacsapás! OK, ez volt az egyik, amit több fájlból raktam össze és a CRC-fájl hiányzott, de ennek ellenére a régi gépünkön szépen lejátszotta a Windows Media Player, még beletekerni is lehetett, világosan emlékszem. De nem baj, az újfajta MediaPlayer biztos egy kényes vacak, de van még három-négy videólejátszó program! Rákattintok jobb egérgombbal a fájlnévre, kiválasztom a Társítást, és ott lesz az MpcStar, a DivXPlayer, a PowerDVD, válogathatok.
Rákattintottam, és rohadtul nem jött fel semmi más program, csak a MediaPlayer, ami továbbra is sztrájkolt a Brahms lejátszását illetően.
A többi filmemet gyorsan lecsekkoltam, azok szerencsére elindultak, de pont ez az egy nem. De nekem ez kell, én a szabadságomat a Brahmsszal AKAROM indítani, még ha a fene fenét eszik is! Különben is, mi az, hogy egy filmet ne indítson el a gép, ezt a jelenséget nem tűrhetem.
Minden általam ismert módon kerestem az új gépen ezeket a filmlejátszó progikat, amik a régin megvoltak. Sőt, a PowerDVD pl. olyan régen ott volt, hogy még évekkel ezelőtt, amikor a tévé szervizben volt, de nekem muszáj volt látnom a Watchment, akkor épp ezzel a programmal néztem meg számítógépről.
Nem vagyok nagy számítógépguru, de azért azt, hogy egy (négy) program ott van-e egy gépen vagy sem, ki tudom deríteni. És ezek a filmlejátszók határozottan nem voltak. A k*rva informatikus valamiért egyszerűen nem telepítette át őket, vagy azt gondolta, elég lesz nekünk a MediaPlayer, vagy tényleg nem fogta fel, mit jelent a „mindent a C:\ meghajtóról, főleg a filmek, doksik, programok” mondat…
Meg tudtam volna ölni azt az embert, ha a közelemben lett volna. De álmos voltam – ez még mindig kedd este, a szabadság előestéje – ezért alternatívákat kerestem. Elsősorban a régi gépet áthurcoltam a szobámba, ahol egy özönvíz előtti, használatlan számítógép lakik (rég tönkrement), gondoltam, talán annak a monitorával ha beüzemelem a régi gépet, simán lejátszhatom a filmet. Így is tettem, viszont ez esetben már a régi monitor volt halott.
Ezen a ponton lefeküdtem aludni, mert 23.00 volt már. De álmomban is azon gondolkodtam, mi módon tudom megnézni a Brahmst, illetve micsináljak, hogy hosszú távon lehessen filmet nézni az új gépen is?
Végül is zaklatott forgolódás után, már 7.00 előtt felébredtem a szabim első reggelén. Ilyesmi normális körülmények között nem történhet meg, csakis a kedvenc színészem egyik legbájosabb filmje iránti megszállottság okozhat ilyent, meg az, hogy most már csakazértis látnom kellett azt a filmet, ha ezer ördög áll is az utamba (by Jókai).
Fél pohár tejeskávéval, pizsamásan, hajnalban kihúzkodtam az új gépből a madzagokat. Aztán mindent átdugtam a régi gépbe – amit előzőleg visszahurcoltam a nappaliba –, kivéve az internet madzagját, mert azt minek. Aztán megcsináltam a reggelimet, aztán lerogytam a gép elé a sonkás pirítóssal, és végre nekikezdtem a filmnézésnek.
A Brahms persze kárpótolt az egész előzetes maceráért, ami úgyis rövidebb volt, mint ahogy leírtam. De hát a technikai mérgelődés egy aktív rossz, a filmnézés pedig egy passzív jó. Így aztán szép hosszúra nyúlt reggelit eszegettem a film közben, ami még jobban tetszett, mint előszörre, megfelelő arányban volt kedves és komoly, Anthony pedig leírhatatlanul bájos, miközben azért mégsem egy kis hülye. Az természetesen most is dühített, hogy a fiatalabb fiúval járó idősebb nőt kvázi szörnyszülöttként kezelik, de hát 1961-es a film, és pont ez a témája.
Kellemesen kiszellőztettem a fejemet a filmmel, megettem a reggelit, aztán indultam volna az uszodába. Tőlünk tíz villamosmegállónyira van a létesítmény – azért járok épp oda, mert már megszoktam, és ott ismerem a járást (utálok új, esetleg bonyolultabb helyekre menni, ha már van egy bejáratott is). A kábeleket kihúzkodtam a régi gépből és beüzemeltem az újat, rácsatlakoztam az internetre, hogy menetrendet nézzek. Meg is találtam három másodperc alatt – a gép tényleg gyors – aztán amikor rákattintottam volna a menetrendre, a rendszer ezt sem volt hajlandó megnyitni. Közölte, hogy nincs megfelelő program hozzá…
Az átkozott informatikus még a sima .pdf-fájlok olvasására szolgáló Adobe Readert sem telepítette át az új gépre!! Ez volt az utolsó csepp. Abban a pillanatban átéreztem, mit jelent hirtelen felindulásból gyilkolni. Ha ott lett volna az az ember, esküszöm, puszta kézzel megölöm. A legszívesebben ordítva téptem volna a hajamat. Ótestamentumi átkokat szórtam (relatíve halkan) az informatikusra, amik közül az „égjél szénné a neved napján!” még a legbarátságosabb volt. Ha magas vérnyomású ember lennék, azt hiszem, agyvérzést kaptam volna. Hogy a filmlejátszó programokra tojik a rohadék, holott megmondtuk neki, hogy kell, az még hagyján, de hogy egy .pdf-fájl olvasó, alapvető programot, ami ott volt a régi gépen, sem tesz át, az egyszerűen sok!!
Aztán a dühroham átment hisztérikus röhögésbe, és inkább összekészítettem az uszodai dolgaimat és útnak indultam, mert késő délelőtt volt már. Az már csak egy apró kis ráadás volt, hogy kikapcsolás előtt vettem észre, az új gépen angol nyelvű Total Commander van, holott a régin ott volt a magyar, és a TC bonyolultabb műveleteit nem szeretném angolul intézni. Naná, hogy ezt sem mentette át a fickó. Hogy az ég rogyna rá.
A villamosúton még ökölbe lehetett szorulva az arcom, mert az emberek érdekesen néztek rám. De aztán az uszoda felé közeledve megenyhültem kissé és csillapodott a dühöm. Mindenre van megoldás, a programokat le lehet tölteni újra, vagy talán pendrive-on is át lehet tenni egyszerűen, ahogy a filmeket? Ilyent én még nem csináltam, de biztos lehet. De akkor minek bízzuk informatikusra a melót, ha a felét nem végzi el?
Az uszodában, hétköznap dél lévén, alig voltak, velem és a személyzettel együtt max. 25 fő. Tökéletes! Átöltöztem, belemerültem a vízbe, és egy egész sáv az enyém volt, annyira kevesen úsztunk. Első körben úsztam ezer tempót. Nem ment simán, mert régen úsztam, és a karom sokkal gyengébb, mint pl. a lábam, ezért eléggé szenvedtem eleinte, de úgy a 300. tempónál belemelegedtem, és a futásnál már megszokott robotpilóta is bekapcsolt, mert onnantól csak számoltam a tempókat faltól falig, és sikerült lenyomni az 1000 tempót. Kimásztam pihegni, utána visszamentem és úsztam ötszáz tempót, aztán pedig egy-egy hossz között pár perc szünetet tartva csak úgy úszkálgattam. Másfél óra után két sávot elfoglaltak kiskölykök úszásoktatás címén. (Tudom, hogy antiszociális bunkó vagyok, de nem lehetne ezt valamikor akkor csinálni, amikor nincsenek ott a fizetős emberek? Mert így 6 sávba tömörültünk mi többiek, és most éppen apró kölykök voltak csak jelen, akik szó szerint nem sok vizet zavartak :-), de korábban csöppentem már olyan úszásoktatásba, ahol tizenévesek püfölték a vizet gyorsúszásban, hogy a felszínen öt méter magas hullámok képződtek. És így ússzak én 1.500 Ft-ért, nem beszélve pl. az öreg nyugdíjasokról, akik csendesen tempózgatni jöttek be.)
Háromórás jegyem volt, de őszintén, egy és háromnegyed óra után kezdtem elfáradni. Minek ázzak itt a vízben tovább, miközben már nincs kedvem úszni? Így kikecmeregtem, és elmentem szaunázni. Isteni, hogy itt is csak két-három tata volt rajtam kívül, és utána a hideg zuhanynál sem kellett sorban állni, mint hétvégenként!
Felöltöztem és elhagytam az uszodát. A tesómmal volt megbeszélve egy találkozó később, de addig még volt egy csomó idő, ezért bementem egy közeli bevásárlóközpontba, ahol még csak egyszer jártam, mikor a Napos oldalt néztem meg. Valamit enni akartam, ami finom és nem túl drága (mert van halas szendvics 800 Ft-ért, vagy csilis sajtgolyók ugyanennyiért, de az sok) – találtam is egy Il Treno pizzást, ahol négysajtos pizzaszeletet vettem, ami olyan volt, mint egy álom.
Evés után körbejártam a plázát – semmi érdekes – aztán legyalogoltam három megállót, ahol találkoztunk a tesómmal, aki biciklivel jött és így olyan volt, mint egy zöld árnyalatú földönkívüli. Komolyan, csodálom a kölyköt, hogy biciklivel jár, amikor 1. messze lakik, 2. a biciklizés nagyon nehéz dolog. Én egyszer próbáltam, de annyira foltos és izomlázas még soha nem voltam, mint akkor. Félórát beszélgettünk – főleg én pofáztam –, könyveket cseréltünk, aztán mindenki haza.
Nálunk kellemes családi ebéd/vacsora volt, ami után még visszafordultam vásárolni egy-két dolgot, mivel még mindig nem voltam fáradt. Talán felpörgetett a számítógéppel birkózás, a Brahms, az úszás vagy maga a csodálatos tény, hogy nem kellett dolgozni? :-)
Este fél kilenc felé azért kezdtem elkókadni. A kanapéra leroskadva kinyitottam egy citromos alkoholmentes Gössert… komolyan nem hiszem el, hogy mentes sört iszom, de 1. finom, 2. nincs benne alkohol, 3. pont a napokban találtam egy cikket a sör számtalan pozitív hatásáról (nem is tudtam, hogy ennyi van neki), és hogy az egyetlen hátránya az alkoholtartalma, tehát a mentes sör kifejezetten ajánlott dolog. Szóval a citromos Gösser mellé kinyitottam az ajándékba kapott doboz bonbont, és betettem a Sherlock DVD-t, amit rég nem láttam, tesóm ma adta vissza, és pont tökéletes esti kikapcsolódás. Az első évad megvan DVD-n, a második évad csak videókazettán, a harmadik évadra pedig leírhatatlanul kíváncsi vagyok, mivel a másodiknak olyan módon lett vége, hogy azt feltétlenül meg kell magyarázni a harmadik évadban :-)
Tizenegy felé aztán betámolyogtam az ágyba. Előzőleg az volt a szándékom, hogy délig alszom vagy ameddig csak tudok – sokáig tudok –, de úgy adódott, hogy a vakáció második napján megint csak korán kell felkelni, mivel reggel munkásemberek fognak érkezni a vízmelegítő ügyében. Ez az én formám :-)
