Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Este megnéztem videóról a Psychónak azt a változatát, amit valami őrült újraforgatott kb. 2000-ben. Nem remake – mert azt még el tudnám viselni –, hanem konkrétan, kockáról kockára újraforgatta. Nem is értem, miért néztem meg… talán ennyire mazochista lennék? A…
Tegnap olvastam egy cikket a neten, ami arról szólt, hogy sok japán fiatal van (átlagéletkor 32 év, tehát nem is annyira fiatalok), akik bezárkóznak a szobájukba és egyszerűen nem jönnek elő. Sokszor évekig. A szülők odaviszik a kaját az ajtó elé, ők meg néha kijönnek…