Este megnéztem videóról a Psychónak azt a változatát, amit valami őrült újraforgatott kb. 2000-ben. Nem remake – mert azt még el tudnám viselni –, hanem konkrétan, kockáról kockára újraforgatta. Nem is értem, miért néztem meg… talán ennyire mazochista lennék? A Tony-fórumon megjegyeztem, hogy ennek a filmnek egyáltalán nem kellett volna létrejönnie, mire valaki azt írta, hogy ő egész elviselhetőnek találta, mire én felvettem (múlt éjjel volt) és most megnéztem, hogy mégis tudjam, mit szidok.
Nem azért mondom, de nekem volt igazam. Hogy a klasszikust idézzem: „Zuzuval beszélgetni olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de inkább fájdalmas.” Nem mintha rossz lett volna a film, mert nem is volt film, hanem valami fénymásolat. A világ legjobb thrillerét, aminek az összes percében maximális feszültség volt, a csúcspontokon pedig többszöri nézésre is a szívemhez kapok, sikerült valami uncsi, érdektelen, nyammogós szarként újracsinálni. Az ijesztőnek szánt jeleneteknél többnyire gúnyosan röhögtem, vagy a fejemet fogtam. A főszereplő fiú még úgy-ahogy próbálkozott, de hát Hitch nem véletlenül adta személy szerint Perkinsnek ezt a szerepet annak idején. A főszereplő csaj pedig annyira antipatikus volt, hogy én magam, civilként is szívesen meggyilkoltam volna, ha összetalálkozom vele.
A régi film egyetlen hibáját, a vacak bunyót a végén, azt legalább jól csinálták meg, és tényleg volt némi tusakodás. Ja, és Viggo Mortensen látványa ruha nélkül hátulról :-) Ezért a két jelenetért volt érdemes megnézni. De most legalább elmondhatom, hogy ezt is láttam.
Ezt a szörnyűséget alapozásnak szántam az Eden Lake-hez, ami szintén thriller, ugyanaznap este 22.00-kor kezdődött, így este előbb ezt vettem fel, utána éjjel a „Psychót”. Az Eden Lake-et egyébként eléggé dicsérték, de azt is mondták, hogy nagyon durva. Majd megnézem a napokban, és ha nagyon kiborulnék tőle, itt van a szülinapra kapott, és még meg nem nézett Scott Pilgrim-DVD, ami majd feldob utána.
Elmélyedtem az interneten a ricinusolajjal történő hajnövesztésben, mindenki roppant pozitívakat írt a dologról. Tudtam, hogy ezt nekem mindenképpen ki kell próbálnom. A ricinusolajat minimum egy, de inkább két-három órát kell rajta hagyni a hajon, sőt az a legjobb, ha este felkenjük és úgy alszunk. Erre én nem mertem vállalkozni, mert mi van, ha a ricinus leszedi a hajfestékemet, vagy kihullik a hajam, esetleg gyíkká változom?
Az sem járható út, hogy kora este felkenem és majd lefekvés előtt lemosom, mert: 1. többször is meg kell mosni, hogy kijöjjön a rici (ehhez késő este már nincs energiám), 2. én mindig reggel mosok hajat, mert ha frissen mosott hajjal fekszem le, nagyon érdekes frizurám lesz reggelre (= szörnyű).
Ezért beállítottam a reggeli ébresztőt tíz perccel korábbra. – Az, hogy én önként korábban keljek, csak roppant minősített esetekben fordul elő, úgymint Erdélybe indulás, orvosi vizsgálat, vagy… haj ricinusolajjal történő bevonása :-)
Felkeltem 5.20-kor és a ricinussal, egy tálkával meg vattapamaccsal kicsoszogtam a fürdőbe. A vattapamacs ötletét a netről vettem, aki ott leírta, az pedig egy indiai oldalon találta a tippet. Remek ötlet volt, magamtól sosem találtam volna ki, hogy vigyek fel olajat a hajamra úgy, hogy csak a haj legyen olajos, a fürdőszoba pedig lehetőleg ne. A vattapamaccsal betunkoltam a hajamat, tényleg marha gyorsan ment, még úgy is, hogy félálomban voltam… Olajozás közben az egyik szemhéjam szépen megduzzadt. Ejnye, csak nem allergiás vagyok a ricire?! Pedig ekkor már az egész fejem tocsogott az olajban. Vízzel mosogattam a szemhéjamat, de csak nem lappadt le, viszont nem is terjedt tovább a duzzanat. Ellenőriztem, kapok-e levegőt, mert ha igen, nem fogok allergiás rohamban megfulladni itt és most.
Egész reggeli – és közben egy epizód Maffiózók – alatt duzzadt volt a fél szemhéjam, úgy néztem ki, mint egy Forrest Whitaker. Végül csak lelappadt, én pedig rájöttem, hogy nem is a ricinusolaj, hanem a tegnap este le nem mosott szemfesték irritálhatta a szememet. (A lustaság ára.)
Különben tiszta bomba kinézetem volt olajos hajjal!! Olyan volt, mint egy totál zselés, tincsenként szanaszét kunkorodó frizura, mint valami latin versenytáncos vagy, hm, maffiózó-lány, csak nem lenyalt, hanem kócos. Nagyon tetszettem magamnak! :-) Ha divat lenne nem zselézett, hanem konkrétan olajos hajjal nyilvánosan megjelenni, azt tök bírnám, hiszen úgy nem is lehet látni, hogy zsíros-e a hajam vagy sem, illetve hogy hülyén áll-e, mert úgy áll, ahogy akarom :-)
Egy óra és tizenöt perc után kénytelen voltam lemosni az olajat, mert mégiscsak munkába kellett indulnom. Legközelebb több órát hagyom rajta, aztán ha oké minden, majd alszom is a pakolásban. Most különben négyszer samponoztam a hajamat, bár három mosás is elég lett volna, de inkább biztosra mentem. Egy lány azt írta, neki egy hónap alatt hat centit nőtt a ricinusolajjal. Ha én ezt tudtam volna tinédzserkoromban! … Ennyire jó eredményre azért nem számítok, de bármilyen kicsi haladással elégedett leszek. Minden cikk azt írta a neten, hogy roppant jót tesz a hajnak.
Az enyém most például egész jól néz ki. Igaz, még csak tizenkét órája, hogy utoljára megmostam :-)
