Tegnap olvastam egy cikket a neten, ami arról szólt, hogy sok japán fiatal van (átlagéletkor 32 év, tehát nem is annyira fiatalok), akik bezárkóznak a szobájukba és egyszerűen nem jönnek elő. Sokszor évekig. A szülők odaviszik a kaját az ajtó elé, ők meg néha kijönnek megfürdeni, de ennyi.
Nem ennyire szélsőségesen, de ezt simán el tudnám képzelni én is. Apróbb eltérésekkel, például naponta fürdenék, és nem a szobámban, hanem úgy az egész lakásban tartózkodnék. Esetleg a sarki közértig elmennék. De ha van kaja, fürdőszoba, könyvek, internet és DVD-k, tök simán el tudnám képzelni, hogy nem hagyom el a lakást akár egy évig.
Sajnos ezt nem tehetem meg, mert a fizetésem nem nő a fán, így legalább a munkahelyre mindenképp be kell mennem. De nagyon nem áll távol tőlem a totális bezárkózás gondolata.
Most éppen morcos vagyok: már vagy egy hete elkezdtem növeszteni a hajamat, szedem a kovaföld- és sörélesztő-tablettát, és még alig nőtt! Jelenleg pontosan úgy nézek ki, mint egy rövid hajú nő, akire már nagyon ráfér egy vágás, de a fodrász épp nem ért rá.
Utánanéztem a neten különböző hajnövesztéssel és zsírosodással kapcsolatos tippeknek. Imádom a blogoszférát, mindenféle témában, még hajnövesztésben is találtam blogot! Például egy lány, akinek kb. lapockáig ér a haja, és derékig akarja növeszteni, indított erről blogot, sok hasznos tippel. Állítólag ricinusolajat kell kenni a hajra és rajta hagyni órákig, vagy akár egész éjjel, ettől sokkal gyorsabban nő. Vettem is azonnal ricinusolajat, de egyelőre még nem mertem használni. Szempillára is jó. Vajon ezt hogy?...
A hajzsírosodással kapcsolatban mindenki azt javasolja, hogy próbáljuk megnyújtani a két hajmosás közti időszakot, ne használjunk hajszárítót, hajformázókat és ne fésülgessük túl gyakran. Magyarán ebben az időszakban, amíg 1. növesztem, 2. próbálom elérni, hogy 2-3 nap helyett 4-5 naponta kelljen megmosni, majd úgy fogok kinézni, mint egy igénytelen hippi, formálatlan, fésületlen és lelapuló hajjal (ez utóbbi a hajszárító mellőzése miatt). Hajjaj…
Legutóbb már nem szárítottam meg, így tök sima és lapos a hajam, igaz, hogy optikailag hosszabbnak tűnik. Eddig lakkal formáztam, de most olvastam, hogy az eltömíti a hajat, ezért vettem vaxot – bizony, minden ürügyet megragadok a vásárolgatásra – és majd azzal fogom óvatosan formázgatni a tincseimet, inkább csak a végüket, hogy a hajhagymák és a fejbőr szabadon lélegezhessenek. Persze most még nincsenek „tincseim”, azok majd pár hét növesztés után fognak kialakulni.
Ajánlották még a műanyag hajkefe helyett a vaddisznósörtéből készült kefét, így vettem egy olyant is. Kellemes kis eszköz, csak úgy érzem, hogy nem jutnak el a sörték a fejbőrömig, mikor használom. De állítólag ez jó a hajnak. Utánanéztem még pár természetes samponnak is, és néhányra rá is kattantam, de olvastam a felhasználói véleményeket, és volt, akinek egy-egy biosampon leszedte a festéket a hajáról. Ezt inkább nem kockáztatnám meg.
Szombaton elvittem anyámat egy animációs filmre, és utána több órás bolyongásra a plázában. Múlt héten apám vitte el vásárolgatni, miáltal reggel kilenctől délután háromig csodálatos csönd volt a lakásban, én a kanapén felpolcolt lábbal olvasgattam és Maffiózókat néztem. Viszonzásul ezen a héten én vittem el a muttert, és igyekeztem minél tovább elhúzni a dolgot, hogy Faternak nyugta legyen, valamint ablakmosást is tervezett, amihez szintén nyugi kell.
Így mi ketten megnéztük a Szörny Egyetemet: kellemes volt, bár 100 %-ra értékelték mindenhol, nekem azért ennyire nem jött be, de egy 80 %-ot megérdemel. A film után megittunk egy kávét (én már harmadik napja nem aludtam ki magam becsületesen, anyám is elbóbiskolt a film alatt). A kávét szééép lassan kortyolgattam, és hagytam, hogy anyám dumáljon. Utána sétálgattunk a tetőteraszon. Utána felkerestük a kajás szintet, végignéztük a választékot, megbeszéltük, hogy mit együnk, milyen körettel és melyik kajáldában. Megvettük a kaját, helyet kerestünk, szép lassan megeszegettük a kaját; utána ugyanezt végigjátszottuk a desszerttel is (anyámnak fagyi, nekem palacsinta, két különböző helyről). Direkt lassan nyámmogtam el a három palacsintámat (diós-lekváros, és két kakaós), ezt követően pedig húsz percet politizáltunk. Ezután elmentünk mosdóba (10 perc), végignéztünk egy ruhaboltot (20 perc), bementünk a kisállatboltba, ahol degukat és nyuszikat nézegettünk (15 perc), bementünk egy drogériába vastablettát és körömerősítő lakkot venni, de ha már ott voltunk, hát néztünk akciós tusfürdőt, nejlonzacskót, bodzateát is … (25 perc). Ezután pedig nem a villamossal, hanem busszal mentünk haza, ami mellesleg a fél várost is megkerüli (várakozás 8 perc, menetidő 20 perc), sőt a végállomásra megérkezve, mit ad Isten, eszembe jutott, hogy kellene kifli is, így beugrottunk a sarki boltba kifliért, de ha már ott voltunk, hát vettünk karajt, mentes sört és karfiolt is… Summa summárum, Faternak déli tizenkettőtől majdnem este nyolcig tartó szép békés szombatja volt :-)
A jóízű kajálás következtében másnap
Este még megnéztem a Hitchcock-DVD-t, amit születésnapra kaptam és azóta nem bontottam ki. Magyar szinkronnal is tetszett a film – Hopkins természetesen zseniális volt; és ami a legjobban érdekelt, az Anthony Perkinst játszó srác alakítása. Amióta utoljára néztem meg ezt a filmet, Tonyt olyan sokszor láttam már, hogy mostanra úgy ismerem, mint a tenyeremet (kicsit túlzok :-), de ez a srác halálpontosan alakította, pedig biztos nem lehetett túl egyszerű. Bárcsak leforgatnák azt az életrajzi filmet! Csak bele kellene húzni, mert James D’Arcy két évvel idősebb nálam, vagyis már nem igazán fiatal…
Éjfél volt, mire végeztem a filmmel, de még nem tudtam elaludni, ezért A sátán kutyáját olvastam, amit még a nyaralás alatt hagytam félbe. Kívülről fújom ezt a könyvet, vagy százszor olvastam már, de épp annál a fejezetnél tartottam, amikor éjszaka kimennek a lápra, és a sátán kutyája ott vonyít. Hiába olvastam százszor, én ettől úgy összeszartam magam még most is, hogy haladéktalanul a paplan alá bújtam és összegömbölyödtem egészen kicsire :-)
