Ma megint hajnalban futottam – 4.20-as keléssel – és magát a szenvedős ébredést leszámítva, igen jól ment. Egy hetet kihagytam, mert először a hétvége jött – amikor is kizárt, hogy fél 5-kor keljek, később pedig benépesül a terep –, utána pedig menstruáltam. Menstruáció alatt nem szoktam futni, először is mert macerás az a sok betét-, tamponcsere futás előtt, pláne hajnalban félálomban. És időnként a hasam is görcsöl. Ezenkívül pedig találtam egy kínai gyógyászati elvet, miszerint menstruáció alatt nem kell edzeni, mert ezalatt pihenés kell a testnek. Hát én ehhez tartom magam :-)
Csodás lehűlés volt a héten, ezért hosszúujjúban futottam, ami odafelé, déli irányban nem volt meleg, hazafelé pedig direkt örültem, hogy hosszúujjút vettem, mert az északi szél szembe fújt és szinte hideg volt. Csak azért nem fáztam, mert addigra már erősen kimelegedtem. – Ezek alapján döntöttem el, hogy ha 39 perc futás után nincs melegem, akkor bizony ma kabátot kell venni a munkába…
De a futás egyébként azért ment olyan kellemesen, mert Orsi kölcsönadta tegnap a Runner’s Worldöt, ami most jelent meg először magyarul, és isteni dolgok voltak benne. Többek között az a tipp is, hogy edzés előtt kávét is lehet inni.
A falba tudtam volna csapni a fejemet. Több mint tíz éve futok (jó, kocogok), rendszeres kávéfogyasztó vagyok a 90/60-as vérnyomásommal, de még soha nem jutott eszembe, hogy ezt a két dolgot össze is lehet kapcsolni!!
Nyilván nem az alkonyatkor végzett esti futáskor, amikor úgyis felspannolt vagyok; bagoly típus, este ébredek. De hajnalban, amikor a futás megkezdése előtt tíz perccel kászálódtam ki az ágyból, és magnéziumot, aszalt szilvát meg vizet iszom, hogy ne essen le a vércukrom, vajon miért nem gondoltam eddig soha a tejeskávéra?
Tegnap este összekészítettem a nescafé alapját (kávé, xilit), ma reggel pedig csak feleresztettem forró vízzel, rálöttyintettem némi tejet, és kb. 4-5 kortyot megittam. Ez meglódította a szívemet, mire kiértem a rakpartra, már tök felspannolt voltam és a szokásos hajnali szintemnél vagy 50 %-kal több energiám volt.
Nem vonszoltam magam, mint máskor, hanem hajtott a tejeskávé, és nem akartam elpusztulni féltávnál, hanem haladtam rendesen; sőt a célnál sem köptem véreset, hanem egész jól éreztem magam.
Azt hozzá kell tennem, hogy a stopper szerint az időeredményem nem volt jobb, mint a múltkoriak. Viszont sokkal kellemesebben éreztem magam futás közben, egész úton tartottam a nekem megfelelő tempót, szépen lélegeztem, nem vert összevissza a szívem, és főleg ez a sirály energiaszint-emelkedés tetszett nagyon!
… Persze ember sem volt a rakparton pár biciklist leszámítva, hiába, tíz fokkal leesik a hőmérséklet és egyből nem andalognak a népek hajnali ötkor. Ami nekem tökéletesen megfelel.
A magazinban jópofa bemelegítések is voltak, amiket ma reggel hozzácsaptam a szokásos bemelegítésemhez, így biztos ez is segített, de a tejeskávé még finom is volt, és a xilit miatt a vércukromat is feljebb nyomta kicsit, ami edzés előtt nem árt.
A Runner’s Worldöt meg fogom venni ezentúl, tiszta szerencse, hogy a következő szám majd csak ősszel jelenik meg, így nem dönt anyagi romlásba :-)
…Most este van. Az egy órával korábbi keléstől kellemesen fáradt vagyok. Le kéne zuhanyozni, aztán az új svéd krimivel meg az alkoholmentes meggyes sörrel bebújni az ágyba és álomba inni-olvasni magam :-)
