Amióta növesztem a hajat – tehát már több mint egy éve –, a hajtéma elég központi kérdés lett az életemben.
Már maga a növesztés is kisebb macerákkal jár, ebből az első:
1. A frufru. Tizennégy éves koromban volt utoljára egységesen hosszú hajam, azóta vagy rövid, vagy frufrus hosszú. Most a frufrut is növesztem, hogy majd egy lendülettel összefogható legyen az egész. De nem könnyű… A homlokom fölötti hajak úgy gondolják, hogy ők még mindig frufruk, és függőlegesen belelógnak a pofámba. Eleve nem túl magas a homlokom, sőt egy forgó is van ott, amitől konkrétan előre felé nő a haj. Minden hajmosáskor vitatkozom a volt frufrukkal, hogy ők most már a „teljes haj” részei, tessék belesimulni a többi tincs közé, de nem és nem akarnak. Ha az utcán hátulról vagy oldalról fúj a szél, a lehető legzavaróbban belefolyik a haj az arcomba. Igazság szerint már majdnem állig ér elöl, a fülem mögé tehetném, de úgy meg úgy nézek ki, mint Dózsa György a régi ábrázolásokon, a relatíve alacsony homlok miatt. Még nem elég hosszú, hogy összegumizzam, folyton pántot használni meg nem akarok, mert akkor nem lélegzik alatta a hajhagyma. A helyzetet nehezíti, hogy:
2. a minél egészségesebb hajápolás jegyében pár hónapja már nem használok hajformázókat. Minősített esetben, pl. színház, egy kis lakkot, de az a maximum. Szóval a hajat megmosom és ahogy megszárad, olyan lesz, mivel
3. hajszárítót sem használok, mert az sem tesz túl jót a hajnak. Igaz, a fodrászom tett erre egy nem túl dicsérő megjegyzést (kvázi elvárás lenne, hogy egy nő haja legyen mindig „beszárítva”).
Hajszárítás és hajformázók nélkül elég öntörvényűen viselkedik a hajam, vagyis olyan lesz, ahogy éppen megszáradt, a frufru pedig vagy belelóg a pofámba, vagy néha azért szép esése is van, és akkor úgy-ahogy kinéz valahogy.
4. Abbahagytam a szilikonos samponok használatát, mert az nem kedvező a hajnak. Most érzem ugyan, hogy egészségesebb kissé a hajam, azonban a vége szárazabb (a szilikon vékony réteggel vonja be a hajszálakat, azonban a szilikon alatt nem tud lélegezni a hajszál, ezért is hagytam abba). Ettől a haj vége kissé töredezettnek és száraznak tűnik. A fodrász azt javasolta, használjak hajvégápolót. Vettem is egy Alverdét, használtam is, de a harmadik napon full csapzott és zsíros lett tőle a hajam – továbbajándékozásra fog kerülni.
5. Próbálok ritkábban hajat mosni. Olvastam, hogy igazából elég akkor megmosni, ha a., viszket, b., szaga van. Én a szagát nem érzem (szinte semminek), viszketni meg hát elkezd a negyedik nap körül, de addigra már éppen vállalhatatlan is lesz. Tehát most, hogy már nincs kánikula, és az Alverde koffeines samponjával mosom, jobb esetben négynaponta mosok hajat, ami nálam igazán derék teljesítmény. Vannak persze olyan csodalények, mint Barbi vagy a sógornőm, akik egy hétig vagy tíz napig is kibírják mosás nélkül, de engem akkor már nem engedne be az őr a munkahelyre, mert hajléktalannak néznének.
6. Próbálok natúr, vagy legalábbis minél kevesebb káros bizbaszt tartalmazó sampont használni. Momentán az Alverde koffeinesét, de vettem nagyon gyengéd babasampont is (nem a Baba márkájút, hanem DM sajátmárkás babasampont, amiről roppant kedvező véleményeket olvastam. Felhasználói vélemények előzetes olvasása nélkül már nem is veszek kozmetikumot :-) De lehet, hogy majd előszedem a régi Lush szilárd sampont és teszek vele egy próbát, illetve Öcsikém is javasolt pár biosampont.
Igazából a Manna is egy szép, becsületes bio dolog volt, de azt egészen egyszerűen képtelenség volt leöblíteni, még 20-30 perc alatt is, úgyhogy az ugrott. Állítólag az a titka, hogy festetlen, natúr hajra készülnek az ilyen dolgok. Ebben lehet valami, mert Sógornőm haja festetlen, és neki teljesen beválik. De mégsem, mert Barbinak is beválik, aki viszont festi a haját, ami ráadásul ugyanolyan sima, vékony szálú, mint az enyém. … Szóval a Mannaszappan-sampon egy misztikum.
7. Vizes hajat nem szabad törölni, sem kifésülni. Ez az egyik legszórakoztatóbb :-) Mostanában megmosom a hajamat, rátekerem a törülközőt öt percre, aztán leszedem, és próbálom kézzel úgy-ahogy eligazgatni a tincseimet. Én nem tudom, ki találta ki ezt a nemfésülős elvet (helyes dolog amúgy, mert vizesen gyengébb a haj, és könnyen kihullik, szóval egyetértek vele) – na de az én hajam sima, egyenes, és ha nem fésülöm ki, akkor nagyon érdekesen fest. OK, hogy szép laza, még enyhén hullámos is, na de egy sima hajnak választék kell, ahol kétfelé esik, ez pedig az én fejemen mostanában olyan, mint az ökörhugyozás. Ahová leestek a vékony kis tincsek, ott száradnak meg, az egyik erre, a másik arra. A frufrumat próbálom kézzel még vizesen hátraegyengetni – ld. az 1. pontot – de a frufru nem akarja az igazat, és ha vizesen még meg is marad hátrafelé, ahogy elkezd száradni, idővel szép lassan előreesik.
Szóval az egészségesen mosott-szárított hajam most kissé lapos, összevissza áll, némileg fénytelen is. Ezeket nem értékelem negatívumként, mert tudom, hogy idő kell, hogy megszokja az új bánásmódot, és különben is tetszik, hogy már vállig ér és összességében egyáltalán nem néz ki rosszul :-)
8. Olajos pakolás. Miután a nem kimosandó hajvégápoló nem vált be, ezért olajos pakolásra tértem át, de ez egészen friss fejlemény. Van itthon kókuszolaj (-zsír? Ugyanaz), és argánolaj, bár az utóbbit az arcomra szoktam tenni. Mindkettő jó hajra is. A legutolsó hajmosás előtt félórával összepacsmagoltam a kókuszzsírt és pár csepp argánolajat a tenyerembe, összemancsoltam vele a hajamat – csupa hajszál és olaj lett a mosdó –, aztán feltekertem, rákcsattal rögzítettem, és félóra után megmostam. Egészen szép lett, és selymes, hajbalzsam nélkül is!
A másik olajos pakolás, amit 24 órával ezelőtt használtam először, a Khadi nevű márkának a vitalizáló hajolaja. Nagyon sokféle olaj van benne, és hajnövesztésre, hajhullás ellen jó. Az ára miatt vacilláltam, de végül egy szédült pillanatban megvettem, és tegnap próbáltam ki először. Csak néhány cseppet kell a fejbőrbe, aztán a hajvégekre masszírozni, és ez egész jól sikerült is, mert az üveg szája cseppentős. Zuhanysapkát tettem a fejemre és abban aludtam. Reggel hajmosás. Most szép selymes a hajam, a hajhullás elleni és hajnövesztős hatása nyilván később jelentkezik majd. – Nem igazán olcsó, hanem inkább ellenkezőleg. De a 2,5 deci sokáig elég lesz, ha tényleg ennyire spórolósan fel lehet kenni.
9. (A legfontosabb): Vegyi hajfestés abbahagyása. Át fogok térni a hennázásra, bizony!
… Ez nem tudom, hogy honnan jött! A hajammal kapcsolatos döntéseim roppant hirtelen jönnek: levágatom, megnövesztem, vörösre festem stb. Most talán az győzött meg, hogy hullik a hajam, és úgy vélem, hogy a sok éves vegyi festés miatt. De valójában nem is tudom, hogy tényleg „hullik”-e a hajam vagy ez a normális hajveszteség, csak mivel már hosszú, jobban észreveszem?
Arra gondoltam tehát, hogy abbahagyom a festést. De mivel a jobb halántékomon őszülök, és különben sem tetszik a hajam természetes, egérszínű, sötétbarna színe (kb. olyan, mint Katie Holmesé), ezért valamiféle színezést mégiscsak alkalmaznom kell. Gondolkoztam a kimosható színezőkön is. De aztán utánaolvastam a hennának – rengeteg cikk, blogbejegyzés, még videóblog is van a neten a témáról, hálistennek – és egyre szimpatikusabb lett a dolog!
Mondjuk először eltántorított, hogy a henna a., csakis vörösre színez, b., macerás: forró vízzel bekeverni, állni hagyni fél napot, aztán felkenni és órák hosszat fent hagyni… Lehet barna hajszínt is elérni növényi festékekkel, ilyenkor először hennával kell festeni, majd utána indigóval. Tehát ezt a hosszú macerát kétszer is végig kellene csinálni.
Ezen a ponton majdnem elvetettem a növényi hajfestés gondolatát, de ekkor olvastam a Khadi nevű, fentebb már említett márkáról, amelynek több színű festékei vannak, a henna és az indigó különféle arányú keverékével (minél több az indigó, annál barnább-feketébb, és ha a henna több, annál vörösebb). Ezekben a festékekben már előre össze van keverve a növényi gezemice, „csak” fel kell ereszteni megfelelő hőmérsékletű vízzel – de az ne legyen se túl forró, se túl hideg: na, ez is szép munka lesz majd –, felkenni a hajra, és nem is kell olyan sokáig fent hagyni, elég egy-két órán át is.
Ez teljesen vegyszermentes és természetes, és nagyon jót is tesz a hajnak; hacsak épp nem vagyok pont a hennára allergiás. De hát a henna mégsem parlagfű, miért lennék ilyen peches pont én? Ami a legjobban tetszett, az egyik cikk megfogalmazta, hogy a henna és indigó tulajdonképpen hajápoló gyógynövények, amik úgy mellesleg még színeznek is, vagyis olyan a dolog, mintha hajpakolást tennénk fel, aminek pozitív „mellékhatása”, hogy vörös/barna/akármi leszek!
Ez a megfogalmazás marhára tetszett. Írták, hogy a henna baktérium- meg gombaölő, csökkenti a hajhullást, a korpásodást, növeszti a hajat.
Macerássága mellett az az egyetlen hátránya, hogy a vegyi festés után várni kell vagy három hónapot, míg rámegyünk a hennával, mert a festék és a henna összeveszhet, amitől akár le is törhet a haj. Igaz, többen írták, hogy ők csak pár hetet vártak és semmi bajuk nem lett, de én nem merek kockáztatni, mert mi van, ha pont az én hajam fog letörni, amilyen mázlim van általában.
Így most várok. Augusztus 16-án festettem utoljára a hajat – alig pár napra rá döntöttem el a hennázást, szóval … tényleg hirtelen ötlet volt :-) – most már egy hónap letelt. Kissé már látszik a lenövés, de nem túl zavaró. A festett hajam kellemes világosbarna, nekem tetszik. Már megvettem a Khadi világosbarna henna-indigó festékét, noha még két hónapig nem használhatom, de azért jó érzés látni, hogy ott áll a polcon :-) És mivel a hajon át, a hajfestékből, sok méreganyag felszívódik, ezért most, hogy nem festem, úgy érzem – vagy azt beszélem be magamnak –, hogy most éppen méregtelenedik a szervezetem.
De alig várom, hogy végre befessek egy próbatincset a növényi festékkel!! Ááá, hogy fogom kibírni novemberig…! Nagyon türelmetlen vagyok (de annyira azért nem, hogy a három hónap letelte előtt kipróbáljam).
