Letelt a három hónap szünet, amit a vegyi hajfestés és a hennázás között kell tartani. Ez azt is jelenti, hogy már ennyivel hosszabb a hajam :-) Érdekes dolgok derültek ki. Például évek óta festettem, mert 1. nem tetszett a színe, és 2. őszülök. A jobb halántékomnál mindig széthúztam a hajamat és láttam, hogy sok az ősz szál, szóval 37 éves létemre őszülök, szóval festeni kell.
Erre most, hogy lenövesztem a festést, szépen előjön az eredeti színe, és nem is annyira borzasztó. Vagyis hát semmi extra, közönséges sötétbarna, de egészen elviselhető. Viszont kellemes meglepetésként ért, hogy igen, a jobb halántékomnál ott vannak az ősz szálak, de a sok eredeti sötét hajban nem különösebben látszanak, a fejem más részein pedig gyakorlatilag nincsenek is! :-) Csak ezen az egy részen őszülök, az is inkább olyan kellemesen ezüstös. Én meg évekig abban a hitben éltem, hogy tulajdonképpen Steve Martin vagyok, és megkönnyebbülve látom, hogy nem!
Szóval aki abba akarja hagyni a hajfestést, azt tudom biztatni a saját tapasztalataimmal, miszerint a saját hajszín is lehet elfogadható, és esetleg az őszülés sem annyira tragikus, mint ahogy emlékeztünk rá. Hisz hogy is láthattam volna, amikor négyhetente újrafestettem.
Nőhetne kissé gyorsabban is a hajam, de azért ez sem rossz. Már simán vállig ér, hátul hosszabb is annál. A rossz, hogy elöl még mindig nem elég hosszú, és a volt frufru-tincsek túl vékonyak és nem akarnak asszimilálódni a teljes hajamba. Ez persze csak akkor látszik, ha kiengedem – tehát a hajmosás utáni 1-2. napokon –, összefogva homogén az egész.
Teljes lófarkat még nem tudok képezni, illetve csak itthon, amikor nem látják emberek, mert ha úgy fogom fel (pl. zuhanyozáshoz), hogy ne lógjon a nyakamba, akkor elöl szöknek ki a tincsek. Ha pedig úgy fogom fel (pl. takarításhoz), hogy ne lógjon a szemembe, akkor hátul bomlanak ki a tincsek, mintha egy épp szünetet tartó prosti lennék. Alig várom, hogy már nyilvánosság előtt is vállalható lófarkat csinálhassak, karácsonyra talán ez is összejön már.
Addig is hetente kétszer ráteszem éjszakára a Khadi vitalizáló hajolajat, majd’ minden reggel eszem egy kis kölest, meg sörélesztőt. Használhatnék még ricinusolajat is, de azt annyira marha nehéz kimosni, hogy egyszerűen nincs erőm még negyedórával korábban kelni emiatt a hajmosós napokon, és mostanában már igyekszem bióbb samponokat használni, amik drágábbak is, így nem engedhetem meg magamnak, hogy négyszer samponozzak a ricinus miatt.
Ha hétvégére esik a hajmosás, akkor növényi hajmosó porral mosom. Ezt most csináltam harmadszor, nagyon meg vagyok velük elégedve! És marha nagy meglepetés volt, hisz ki hitte volna, hogy növényi porokat meleg vízzel felengedve és a fejemre kenve olyan izét kapjak, ami teljesen jól kimossa a hajamat és még szép állaga is lesz (a hajamnak). Csakis azért vettem ilyesmit, mert olyan jókat írtak róla mások, de szkeptikus voltam előzőleg.
Most éppen amla és shikakai porokat vegyítek – mert csak ez a kettő van itthon – az amlából kb. 3 evőkanállal, a shikakaiból kb. 1-2 evőkanállal. Rá a forró víz, összekutyulni, míg tejföl állagú lesz (imádom ezt a szófordulatot), várni, míg kihűl – addig bevizezem a hajat –, aztán rá a hajra, belemasszírozni, hajat feltűzni, várni félórát (de lehetne többet is), alaposan leöblíteni és csókolom.
Kicsit takarítani kell utána, mert a barna, saras keverékkel történő hajmosás után olyan a fürdőkád, mintha dagonyázásból frissen érkezett kismalacokat mosdattam volna benne, de nem árt a felkészülés, mert a henna is efféle lesz majd.
Most már festhetném a hennás festékkel a hajamat, de egyelőre még nem tettem meg. Először is hétvégén akarom, amikor van rá idő – ez nem két perc –, és mert a hennának kell egy-két nap, míg „beérik” a színe. És ha netán zöld lennék, ne röhögjenek rajtam a kollégák.
Aztán nem vettem még kerámia tálat, ami tartja a hőt, sem ételhőmérőt, ami méri a pontos vízhőmérsékletet. A sima hennánál ez egyszerűbb lenne, de én indigó és henna keverékéből álló világosbarna festéket vettem, mert a vegyi festett hajam is ilyen volt, és mert ez tetszik.
De lehet, hogy ezzel hibát követtem el. A három hónap alatt több száz hennás festéssel foglalkozó cikket olvastam, és mostanra kitanultam egy csomó dolgot. Például, hogy az indigót (is tartalmazó festéket) kb. 50 fokos vízzel kell kikeverni, a hennánál a hőmérsékletet lazábban lehet venni. Valamint – ez idegesít a leginkább – az indigó kopik minden hajmosásnál, a sima henna viszont nem kopik soha, csak lenő.
Tehát ha én felteszem az indigó & henna hajfestéket és az indigó egy idő után lekopik, akkor egyrészt érdekes lesz uszodába járni, másrészt idővel úgyis csak maga a henna marad a hajamon. Ha előbb utánaolvastam volna, kezdhettem volna 100 %-os henna vásárlásával, de mohó voltam, mint a disznó, és már hónapokkal ezelőtt megvettem a Khadi világosbarnáját :-) Mindig tanul az ember. De én marhára féltem, hogy majd tűzvörös leszek a sima hennától, ezért vettem a világosbarnát.
Ha akkor jobban utánanézek, rájöhettem volna, hogy az én sötétbarna hajam valószínűleg a hennától soha nem lesz tűzvörös, max. valami vörös árnyalatot kap, ami egyébként is van benne.
Most azon tépelődöm, hogy tegyek-e egy próbát a világosbarnával, vagy vegyek egy 100 %-os hennát, és azzal fessek próbatincset? Ha felbontom a világosbarnát, és nem tetszik, vagy az indigó erősen ereszti a színét, akkor egy felbontott növényi hajfestéket elég nehezen tudok már továbbajándékozni / eladni. A környezetemben élők vagy kémiai festékkel festenek hajat, vagy egyáltalán nem; egyetlen embert tudok, aki egyszer hennázott, de ő abbahagyott mindenféle festést a ráktól való félelmében.
A Khadinak van csak hennából álló festéke, meg olyan is, amibe amla meg efféle kiegészítők kerültek, és kevésbé vörös. Az amla és társai jók a hajnak, de mit érdekel engem, hogy kevésbé vörös, ha a saját hajam úgyis egész sötétbarna, tehát tűzvörös úgysem lesz? És amlát úgyis használok mosáshoz.
Erősen tépelődöm ezeken a kérdéseken. Tiszta szerencse, hogy van internet, és vannak fórumok, ahol rengeteg tapasztalatot gyűjthetek be másoktól :-)
… Van még egy titkos félelmem, hogy egyszer a körülmények rákényszerítenek az ősökhöz való visszaköltözésre, és ott marha macerás lesz hennázni :-( Itt az albérletben ugyanis, mert egyedül vagyok és senkit nem kell kirugdosnom a fürdőszobából, és senki nem pofázik bele a vízmelegítésbe és hőmérőzésbe, simán bekeverhetek egy hennát és felpacsmagolhatom, aztán öblíthetem ki akár félóra hosszat is – állítólag nem egyszerű kimosni – de a családi lakásban, ahol anyám állandóan beteríti a gáztűzhely mind a négy rózsáját a vackaival, és véletlenül mindig pont akkor akar teregetni a fürdőszobában, amikor odamennék hajat festeni? Nem beszélve róla, hogy gyakorlatilag örökké száradó ruhák csüngnek a fregoliról, amivel nagyon akadályozzuk egymást, ha vállnál hosszabb hajat akarok festeni. Ez komolyan aggaszt. Persze ha rajtam múlik, nemigen költözöm vissza.
Szerencsére mivel a henna nem kopik, csak lenő, az első festés után már csak a hajtövet kell utánfesteni, vagyis ha megtalálom az ideális színt és hatóidőt, nem lesz annyira macerás a további festegetés.
… Azt is megtehetném, hogy egyszerűen nem festem a hajamat, ahogy a sógornőm, a ráktól félő kolléganőm vagy a családi kutya sem. De a sógornőm nem őszül és szép göndör a haja, a kutya gyönyörű fekete és fényes, a henna pedig nemhogy nem rákkeltő, de direkt nagyon jót tesz a hajnak. – Ezt fenntartással fogadtam sokáig, de most, hogy a saját szememmel látom a shikakai meg az amla jótékony hatását, és a henna is ugyanebbe a fajba tartozik, már simán elhiszem.
És ha már ennyire rákészültem lelkileg a hennázásra, akkor csak nem fogok most lemondani az új élményről! :-)
Ja igen, megemlíteném, hogy szombaton mostam hajat (3 rész amla, 2 rész shikakai por), most kedd van, tehát a 4. napon járok, és pár hónapja még a hajmosást követő 3. napon is vállalhatatlan volt a haj. Most viszont, noha nemrég jöttem vissza futásból, a hajam mégis egészen elviselhetően fest, akár még holnap is bemehetnék vele dolgozni, persze csak ha összefogom. Persze az is igaz, hogy november vége van és a hideg miatt kevésbé izzad a fejbőr, de az én hajam eddig télen is csak három napot bírt ki.
… Eszembe jutott még egy félelmem: mi van, ha fodrászhoz kell mennem? Mondjuk levágatni a töredezett részeket. Amióta növesztem, sokkal ritkábban járok (anyagilag ez jól jön ;-), de azért néha le kell majd vágatni belőle pár millimétert. Nem is az aggaszt, hogy a hennázott hajamhoz mit fog szólni a fodrász (állítólag nem kedvelik az ilyesmit – naná, az orvosok sem szeretik a természetgyógyászokat) – hanem, hogy a hajmosás során a szilikonos sampon nem vágja-e tönkre a hajamat? Új információ ugyanis (mint mondtam: mindig tanul az ember), hogy a henna nem kedveli a szilikont, ami egyébként sem jó a hajnak, én már le is cseréltem szilikonmentesre minden sampont. Na de a fodrász nyilván a legmenőbb szaloncuccokkal mos hajat, amiben nyilván van szilikon, ami szép selymessé csinálja a hajat (= bevonja egy réteggel). Mondjam a fodrásznak, hogy ne mossunk hajat? Mossak hajat otthon, és menjek oda félig vizes fejjel? Azt fogja gondolni, hogy sóher és lúzer vagyok.
Az uszoda is fontos kérdés, bár egyáltalán nem járok gyakran. De jön a tél, és esetleg egy Rudas fürdő… Na most, még ha indigó nélküli sima hennával is festem be addigra a hajamat, ki tudja, hogy fog viselkedni a haj a klóros uszodavízben, vagy a Rudas jó kis ásványi anyagos vizében? Mert utóbbiban pl. az ezüstgyűrűm fekete lesz. Ezen jókat röhögünk, hazajövök és megmosom fogkrémmel, de vajon a hennázott hajamnak is elég lesz, ha megmosom, vagy élénkzöld lesz és úgy is marad?? …
Jajjaj, megannyi fontos kérdés, aminek még mind utána kell olvasnom, pedig már azt hittem, mindent tudok! :-)
