Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Most éppen olyan készülődésben kellene lennem, mint az erdélyi út előtt, de valahogy egyáltalán nem kapkodok és ideges sem vagyok. Holnap indulunk egy hétre Keszthelyre. Én már pár napja itthon vagyok szabin, vagyis még csak csúsztatáson, de ez lényegtelen.
Inkább lustának…
Hivatalos szabit csak jövő hétre vettem ki, amikor is Balatonon leszünk, de tavalyról még maradt három nap csúsztatásom. Ebből egyet szeptember elsejére tettem, kettőt augusztus 21-22-ére, a főnök pedig- a pangó ügymenetre tekintettel – a 20-a előtti két napból az egyiket…