Hivatalos szabit csak jövő hétre vettem ki, amikor is Balatonon leszünk, de tavalyról még maradt három nap csúsztatásom. Ebből egyet szeptember elsejére tettem, kettőt augusztus 21-22-ére, a főnök pedig- a pangó ügymenetre tekintettel – a 20-a előtti két napból az egyiket elengedte mindkettőknek.
Így én hétfőn végeztem az összes munkámmal, végrendelkezést írtam a kolléganőknek, elzártam a magáncuccaimat (köztük a nescafét) a zárható íróasztalfiókomba, és mától itthon vagyok :-)
… Tegnap nagyon hisztis hangulatom volt délután, nem ingerült vagy dühös, hanem inkább olyan kétségbeesett voltam. Ebben szerepe lehet az allergiának, a közelgő menstruációnak, de főleg az, hogy totális a bizonytalanság a munkahelyen. Illetve nem most azonnal várható változás, hanem részben az őszi választások után, részben jövő év elejétől, az még valamelyest odébb van. De most éppen azért voltam nyugtalan, mert a főnök elmegy – pedig mennyire fohászkodtunk, hogy ne jöjjön össze neki! – és a kurvára fárasztó Editke lesz helyette. Őt nehéz elviselni, de még ennél is jobban aggaszt, mi lesz úgy összességében a csapattal? A főnök mindig olyan pöpecül lerendezett szinte mindent, egyáltalán nem hiszem, hogy ezt Editke is így fogja tudni majd. De hát mindegy, nincs mit tenni… És most nem is akarok erről többet írni, majd valamikor máskor.
Tegnap olyan hangulatom volt, hogy sírni vagy szeszt inni, esetleg Seduxent bevenni akartam volna, vagy, ha nincs nyár, meleg és iszonyat turistaszezon, akkor elmentem volna futni akár tíz kilométert is. A sör és a Seduxen között haboztam. Végül sört nem vettem, mert abban kalória van. A nyugtató viszont károsítja a májat. Szerencsére felfedeztem a polcon azt a tokaji szamorodnit, amit még a tavalyi szülinapomra kaptam Fatertől. Nem tudtam, megromlott-e mostanra vagy sem, megkóstoltam és teljesen jó volt. Mindössze egy deci volt csak, de azt megittam, és jólesett. Ezenkívül macskagyökér-tablettát ettem, este olvastam az Emma meg ént, amitől szépen könnyeztem is, és végül elaludtam és nagyjából végigaludtam az éjszakát.
Ma már jobb hangulatban keltem fel. Kiültem a dohányzóasztalhoz az Emmával és egy tejeskávéval, és kávézgatva olvastam. Istenem, mennyire imádom a ráérős reggeleket, amikor nem kell kapkodni, és lehet tejeskávéval, olvasgatással kezdeni a napot!
Ezután reggeliztem és hajat mostam, és délben el kellett indulnom, mert A galaxis őrzőit terveztem megnézni, és időben át kellett venni a rendelt jegyet. A film nem volt rossz, bár még jobbra számítottam, annyira dicsérték a neten. De már rég voltam moziban, így mindenképp jólesett az élmény. Sajnos a WestEndben elég nagy tömeg volt, pedig arra számítottam, hétköznap kora délután talán kevesebben vannak. Kiment a fejemből, hogy iskolaszünet van és a Szigetnek csak most lett vége, biztos itt kóricál még egy halom külföldi.
Sajnos a külföldi turistákkal tele lett a hócipőm az utóbbi egy hétben. Sziget volt, én a Sziget felé vezető úton lakom, dolgozni pedig a város belsejében, így folyamatosan belefutottam a külföldi tömegekben. Mindig minimum öten voltak. Miért kell mindig mindenhová egy komplett úttörőőrssel járni??
De a lényeg, hogy most két hétig nem kell dolgozni. – Persze a házimunka is munka, hogy anyámat idézzem :-) Már kajáltam nagy adag kukoricát, paradicsomot és kiflit, és sajnos úgy érzem, hogy nemsokára csokit is fogok. Aztán végigolvasok a neten olyan hosszabb cikkeket, amikre eddig sosem volt időm. Kiolvasom az Emma meg én folytatását, összeállítom a listát, hogy miket vigyek a nyaralásra, és igyekszem egyáltalán nem gondolni a benti dolgokra, azokon úgyis csak felhúzom magam.
