Most éppen olyan készülődésben kellene lennem, mint az erdélyi út előtt, de valahogy egyáltalán nem kapkodok és ideges sem vagyok. Holnap indulunk egy hétre Keszthelyre. Én már pár napja itthon vagyok szabin, vagyis még csak csúsztatáson, de ez lényegtelen.
Inkább lustának érzem magam. Roppant kellemesen telnek a napok; három nap már eltelt a legutolsó munkanapom óta, és máris egész kipihentnek érzem magam. Minden reggel kilenc körül kelek – legalább két-három szundival –; reggelit csinálni még nincs erőm, de azért felkelnék és olvasnék. Ezért gyorsan összedobok egy tejeskávét, annyi még megy. Ezután a tejeskávéval és egy pohár vízzel kiülök a fotelbe, felváltva kortyolgatok a két bögréből, közben olvasok. Így telik el tizenöt-húsz perc. Ha már hatott a kávé és magamhoz tértem, akkor jöhet a reggelikészítés.
Többnyire henyélgettem, olvastam és a neten olvastam érdekes cikkeket; a lakást csak viszonylag rövid időkre hagytam el, mert tudtam, ha elmegyek, abból előbb-utóbb vásárlás lesz, és a pénzzel lehetőleg spórolnom kéne. Még egy „bontatlan” tízezresem van meg pár ezer forint apró, ebből ki kéne jönnöm hó végéig.
A nyaralás félpanziós, tehát kajára alig kell költeni – napközben egy-egy fagyi, azzal kihúzzuk estig – de ha Hévízre vagy Zalakarosra is megyünk, az már rögtön két-háromezer forint lesz. Holott nem is vettem semmiféle felesleges apróságot.
… Jó, tegnap például megvettem azt a növényi hajfestéket, amit majd csak két-három hónap múlva lesz szabad felkennem, de hát ezt egyszerűen muszáj volt megvennem, hogy a birtokomban legyen; de mivel ezt nem mostanra vettem, hanem három hónappal későbbi, a jövőbe történt befektetés, ezért nem is számít :-)
Csomagolnom kéne, de erre még egyszerűen nincs energiám. Most, hogy ’csak’ belföldre utazunk, sokkal lazábban veszem, mint júliusban. Ezenkívül lusta is vagyok, na.
Természetesen pont a nyaralás alatt fogok menstruálni, ahogy az már oly sokszor előfordult. Ettől durcás vagyok. Hihetetlen, hogy valahogy mindig ilyenkor kell megjönnie!! A négy családi erdélyi nyaralásból három alkalommal menstruáltam. Tisztára ámultam, hogy a negyediket megúsztam. Balatoni nyaralásokból az utóbbi években kb. a felében pont akkorra esett. És őrült mázli, hogy az idei erdélyi társasutazást is megúsztam, ennek fejében viszont a mostani balatoni fog beleesni a sűrűjébe.
Igazából nem zavar, hisz már nincs kánikula, kirándulni simán tudok így is, csak az a nyavalyás fürdés ne lenne. Lehet persze tamponnal fürdeni, de én mindig halál ideges vagyok ilyenkor, és csak stresszelek, hogy mikor kéne tampont cserélni, vagy nem fogok-e átázni…. Még izgalmasabb lesz ugyanez Hévízen vagy Zalakaroson, egy előkelő termálfürdőben.
És Faternak is szólni kell, hogy neem, most nem elég, ha az erdőben leguggolok a bokorba, most nyilvános vécére van szükségem, előtte-utána kézmosással (komolyan nem tudom, a pasik hogyan képzelik el a tampon- vagy betétcserét). Csak pisilni lehet a bokorban, na de ezt nem. Főleg a Balaton környéki kirándulóhelyeken, ahol olyan a népsűrűség, hogy ha pillanatnyilat éppen nincs is senki más látótávolságon belül, amint letolom a gatyámat, azonnal ott terem egy kis kirándulócsoportocska.
Még utolsó gondolatként hozzáfűzném, hogy 23-án, szombaton indulunk nyaralni, de a menstruációm már 20-án, szerdán elkezdett jelentkezni, de azóta sem kezdett rá úgy istenigazából, hogy legalább a nehezén túl legyek, nem, hanem csak úgy pöttyözget meg foltozgat még most is; biztos vagyok benne, hogy majd holnap induláskor fog rázendíteni, hogy már Székesfehérváron meg kelljen állnunk…
Meg sem próbáltam cickafark- meg rozmaringteával előrébb hozni, miután már több erdélyi út esetében kipróbáltam ezt (plusz vörösbort, hasi tornát, meditációt és fohászkodást), és mindegyikkel csak azt értem el, hogy pont a nyaralásra érkezett. Szóval idén ezzel már nem fárasztottam magam.
Mindegy persze, ez legyen a legnagyobb gondom, hogy nyaralás és menstruáció egybeesik! Nekem pont elég öröm, hogy Keszthelyen lehetek egy erkélyes szállodaszobában, friss levegőn, a Balaton partján, valami jó kis krimit olvasgatva, és a reggelit-vacsorát nem nekem kell főznöm, hanem elém teszi a pincér (ugyanő el is mosogat). És csönd lesz és nyugi. – Bár, nekem mindig késik a biológiai órám, és minden indulás előtt „nem is vagyok olyan nyaralós hangulatban”, aztán pedig hazaérkezéskor is szenvedek, mert úgy ott maradnék még. Ez mindig így van, most is így lesz, nyilván :-)
