HTML

a hallgatag macska naplója

Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.

Friss topikok

Szerelő - folytatás

2016.12.14. 17:18 csendes macska

 

Hétfőn hazarepesztettem, mert a mosógépszerelő 17.00-ra ígérte magát; de már felkészültem egy újabb hiábavaló várakozásra. Azonban meglepetésemre a pasas be is futott 17.40-kor.

Megnézte a mosógépet, bekapcsolta, nézegette, aztán azt mondta, a gépnek semmi baja,

hanem a vízcsap, amin a vizet kapja, az vízköves, ezért nem tud vizet felvenni a mosógép, és a vízcsapot kell kicserélni, de azt ő már nem tudja.

Elsőre olyan boldog voltam, hogy a mosógépnek nincs baj és nem kell újat vennem vagy sokat fizetnem a szerelésért, hogy fel sem fogtam a másik csapást: egy vízcsapot kell kicseréltetnem!!

Kifizettem a szerelőnek a hibamegállapítási pénzt (4.700.- Ft – talán szerelőnek kellett volna mennem … ) és a fejemet fogtam. Most kereshetek vízvezeték-szerelőt!! Miért?! Miért nem moshatok én csak úgy szépen, akadálytalanul, mint minden rendes ember?!

Azért még aznap este kerestem a neten egy vízvezetékest, akinek e-mailen le lehetett írni a problémát, és visszahívást ígértek. Én írtam is, de őszintén szólva nem is vártam, hogy visszahívnak.

Csodálkozásomra mégis visszahívtak már másnap reggel 9.21-kor. Elmondtam, mi a gond, és ők a következő napra meló utánra ígértek kijövést. – Most itt ülök és várom őket. Már hívtak is, hogy kb. 18.00-ra érnek ide.

… Közben a vízvezetékes dolgoknak is utánanéztem a neten. Első gondom, hogy sok helyen írják, el kell zárni a fő vízcsapot szereléskor. Nekem fogalmam sincs, hogy az hol van nálam. Egyáltalán, itt a lakásban? Vagy a teljes házét el kell zárni?? Nehogymár, ez egy 300 lakásos társasház!

Na meg mennyibe fog kerülni? Telefonon rákérdeztem, azt mondták, hogy tízezer + anyagköltség. Mondjuk, húszezer. Hát ennyit most még ki tudok perkálni – kaptam karácsonyi jutalmat, ami kb. kéthetinek felel meg, mert éves bérletet is kell vennem – de mi van, ha több?! Mi az az „anyagköltség”? Mi van, ha egy ötvenezer forintos csaptelepet akarnak ide tenni, vagy falat bontani? Nekem ehhez nincs idegem így karácsony előtt, egy ennyire stresszes munkahelyi időszakban! És mi van, ha sokáig tart a szerelés? Épp menstruálok, nem tudom túl sokáig nélkülözni a mellékhelyiséget.

Úgyhogy elhatároztam, nem halok én bele némi kézzel mosásba: ha kijön a melós, rögtön közlöm vele, hogy először nézze meg, mi a gebasz, és szerelni csak akkor kezdjen, ha a., még ma végez vele, b., nem kell falat bontani, c., nem lesz drága.

Inkább kimosok kézzel heti egyszer, minthogy esetleg elbarmolják a vizemet vagy rámenjen egy csomó pénzem a szerelésre. Hogy miért van mindig ennyi macera…

Folytatás, másnap:

Hát, este megjöttek a vízvezeték-szerelők – igaz, hogy két óra késéssel, de egy teljes szombati naphoz képest ez már meg se kottyan nekem. Ketten voltak, bemutatkoztak, igazán aranyosak voltak. Rögtön megnézték a csapot, mondták, hogy csakugyan cserélni kell, de ehhez el kell zárni a vizet.

Keresték a vízelzáró csapot, én közben tébláboltam körülöttük (nekem fogalmam sincs, hol van, mégiscsak ők a szakértők) … Keresték, keresték, hiába. A lényeg, hogy a vizet a lakásban nem lehetett elzárni, így pedig nem lehetett kicserélni a csapot.

Már fél nyolc volt, így késő volt a gondnoknak szólni és lezáratni a vizet, különben is az több lakást érintene és előre illene szólni. Én már kimerült voltam, hogy még most decemberben ezt a tortúrát is végigcsináljam (nekem nagy stressz az ilyesmi). Így azt mondtam nekik, hagyjuk most ezt a fenébe, majd valamikor januárban egyeztetetek a gondnokkal, és valami napközbeni időszakban, amikor kevesebb embert érint, lezárjuk a vizet és kihívom őket megint, és akkor lehet szerelni.

…. Kérdeztem, mivel tartozom, mondták, hogy semmivel; én pedig gondoltam rá, hogy kéne azért adni nekik egy kis zsét, mégiscsak kijöttek, de a kápé jól el volt dugva – mert sosem lehet tudni, hátha rabló a szerelő – és ciki lett volna berohanni és a bugyik közül kirángatni a zsozsót… - így sajnos hagytam őket üres kézzel elmenni. Ciki, de hát így volt.

Most másnap hajnal van, itt ülök, és egyrészt örülök, hogy idén több szerelő nem jön (remélem!!!), másrészt nyomaszt, hogy azért januárban mégiscsak végig kell majd csinálni ezt a gondnokkalbeszélés-vízelzárás-szerelőkihívás macerát. Addig is moshatok kézzel. Na de csak nem halok bele.

 

 

 

komment

Címkék: háztartás kétségbeesés

süti beállítások módosítása