Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Szabi alatt felborul a tér-idő kontinuum; többszörös sebességgel telik az idő, míg munkanapokon egy hetet is egy hónapnak érzek. Most pl. mindjárt vége a szabinak, holott mintha csak most kezdtem volna el. …
Amikor már nagyon szar a helyzet, annak az az előnye, hogy többnyire már csak jobb lehet. Így a múlt heti mélypont is megoldódott. Baromira megkönnyebbültem … Először is, sikerült (második nekifutásra) befizetnem a lakbért.