Amikor már nagyon szar a helyzet, annak az az előnye, hogy többnyire már csak jobb lehet. Így a múlt heti mélypont is megoldódott. Baromira megkönnyebbültem … Először is, sikerült (második nekifutásra) befizetnem a lakbért.
A tulaj ott volt, ami elsőre aggasztott, hisz ha most jött ki a pszichiátriáról, ki tudja, mi lesz? Viszont vele értelmesebben lehet tárgyalni pénzügyekben. De ott volt a tulaj mamája is, ami a biztonságom szempontjából volt jó.
Hálistennek nem lett semmiféle baj. Szerencsétlen tulajon úgy láttam, erős nyugtatót kapott, kicsit le volt lassulva, de ártalmatlannak tűnt. Őszintén meg is sajnáltam szerencsétlent, de bevallom, a legjobban annak örültem, hogy megmutatta a befizetett csekkeket, és tudomásul vette, hogy a távollétében is rendesen fizettem (tehát a nyanya nem tüntette el a befizetéseimet feledékenységében, amitől erősen tartottam).Isteni megkönnyebbülés volt letudni ezt a gondot, és újra viszonylag nyugodtan járni a szabad levegőn! Kár, hogy a következő hónapban újra jönnöm kell. Remélem, a fószer idekint marad, mert vele jobb tárgyalni; illetve remélem, hogy továbbra is ártalmatlan lesz.
A menstruációm is megjött, igaz, hogy szombat helyett kedden, vagyis késett, ami csak azért gond, mert péntekre, a szabi előtti utolsó munkanapomra gyógyfürdőzést terveztünk Faterral. Szerencsére viszonylag enyhe a menstruációm, és fürödtem is már tamponnal. De a Balatonban vagy más természetes vizekben, ahol nem annyira, hm, ’látszik’, ha netán gond lenne… De annyira vágytam a fürdőre, hogy nem érdekelt, eldöntöttem, mindenképp megyek.
A munkákat is sikerült szép fokozatosan megcsinálnom a héten. Az új tyúk átköltözött a saját helyére, így kevéssé zavart, és jóval elviselhetőbb volt a munka. Ibolya pénteken elengedett korábban, én elrohantam vásárolni, majd haza, és repesztettem, mint állat, hogy a 15.00 órai nyitáshoz felgyülemlett sorban viszonylag elöl álljak a fürdő bejáratánál.
Odarohantam, és a várakozó tömeget egyedül én képviseltem :-) Aztán befutott Fater és még páran, de összesen kb. tízen voltunk, ami isteni volt! Rájöttem, mindenki vagy elutazott a négynapos hétvégére, vagy most készül/bevásárol stb. a négynapos hétvégére, tehát nem jön gyógyfürdőbe pénteken rögtön munka után. Tökéletes volt a népsűrűség.
Szokásommal ellentétben olyan szabi lett ez, amikor majd’ minden napra várható valami program. Úgymint: pénteken a fürdő, szombaton Katival találkozás és mozi, vasárnap nagy családi ebéd anyám szülinapja kapcsán (és első találkozás öcsém új barátnőjével); hétfőn a Keresztapa nézése moziban Faterral, kedden (ünnep) otthoni takarítás és hajfestés, szerdán mozi anyámmal (még mindig születésnap), csütörtökön patamasszír Öccsnél, pénteken plazmaadás; a hétvége egyik napján pedig a Spotlight megnézése, még mielőtt levennék a műsorról.
