Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Amíg nem láttam az Annie Hallt, azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki képes beleszeretni a filmek negatív főszereplőibe :-D
Természetesen csak abban az esetben, ha az illető a., férfi, b., jó pasi.
Ezt a bejegyzést egy héttel ezelőtt kellett volna megírnom, amikor még a vacillálás állapotában voltam. Most már nem annyira poén…. Ugyanis el van döntve: utazom Erdélybe!
Egyedül. Vonattal. Egy hónap múlva.