Amíg nem láttam az Annie Hallt, azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki képes beleszeretni a filmek negatív főszereplőibe :-D
Természetesen csak abban az esetben, ha az illető a., férfi, b., jó pasi.
Gondolom, azért lehet ez, mert az ilyen fickók határozottak és kemények (mármint a filmben), vagyis férfiasak, amire a női ember (= én) ösztönösen bukik. Az életben persze nem biztos, hogy az ilyen pasikat favorizálnám, de a film más. Filmen néha még azt is lenyelem, ha nőket pofoznak az ilyenek, amit természetesen nem tűrnék a valóságban.
Legtipikusabb példa Darth Vader a SW-ból; ő tisztára megtestesíti az ilyen irányú vonzalmaimat. Most tessék megnézni: hát nem egy dögös, magas, izmos, szexi pasas?, akinek még az arcát sem lehet látni, vagyis az sem zavar, ha netán ronda lenne. Nem mintha abból a filmből Han nem tetszene, de a „legszívesebben most rögtön ledönteném”-fíling DV-nek jár :-)
És még sorolhatnám az ilyen szereplőket, kezdve pl. a Psychóval, vagy Gollammal a Gyűrűk Urából*, vagy a Robin Hoodból a bíróval (nyugodjon békében). Sokkal több most nem jut eszembe, de nem is ez a lényeg.
A különösen bájos az, hogy megfigyeléseim szerint a gonoszokat játszó egyének civilben direkt tök aranyosak, kedvesek, többgyerekes családatyák és szeretik az állatokat. Persze, ahhoz képest, amit a filmekben művelnek, már egy átlagos ember is bájos :-) Tehát így még nagyobb az ellentmondás, amitől még kedvelhetőbb lesz a színész és még ördögibb a figura, de nekem nagyon tetszik az ilyesmi! Nem véletlenül vagyok filmrajongó, hanem többek között az ilyen dolgok miatt is.
…. Más tészta, de szintén remek élmény az olyan gonosz, aki nem jön be mint pasi, viszont eszméletlenül jó karakter és összefossa magát az ember, ha csak rágondol: ilyen pl. Hannibal a Bárányok hallgatnak-ban, vagy Joker a Sötét lovagban. Ezek szuperek, de nem zúgtam beléjük.
A téma apropója most a Vaksötét, amit – hmm – már kétszer láttam moziban, és baromira tetszett. Egyrészt szuper kis feszült thriller volt, igaz, hogy sok logikai bakival, de simán belefért. Másrészt a gonoszt alakító Stephen Lang miatt. – Vagy, nem is tudom, ő igazán gonosznak tekinthető itt?
Csíptem ezt a filmet azért is, mert erkölcsi dilemmákat vetett fel, lehetett drukkolni a szegény ártatlan kis betörőknek, akik csak a jobb élet reményében akarták kifosztani a vak öreg (höhö) pasast; vagy lehet drukkolni a megvakult háborús veteránnak, aki védelmezi a házát és vagyonát. Na persze aztán kiderült, hogy az öreget egyáltalán nem kell félteni, sőt konkrétan ő a veszélyforrás. De őszintén szólva a betörőket nem különösebben sajnáltam. Az öreg karaktere viszont borzasztóan tetszett, mert, mivel félszemű vagyok, a vakokkal alapvetően szimpatizálok. Ezért rendesen fel is dühített a film alaptörténete, a vak tatához való betörés. Stephen pedig borzasztó jól játszotta a vakot, úgy, hogy hang alapján azért többnyire belőtte, hogy melyik menekülő lúzer gyerek merre van, de nem tűpontosan, sokszor életszerűen mellélőtt, vagy észre sem vette, hogy míg tesz-vesz a szobában, ott két másik ember is tartózkodik néma csöndben.
És hát észre kellett vennem, hogy nagyon dögös az öreg, atlétatrikóban mászkált az egész filmben, és izmos, erős karja volt, amivel rendesen fojtogatta vagy felpofozta az elkapott taknyosokat. Ez rettentően tetszett. Mármint nem a nőkkel való keménykedés pl., hanem az, hogy ilyen idős pasas még ilyen jó formában van, basszus, én nem mertem volna csúnyán nézni rá, mert félnék, hogy bemos egyet.
Úgyhogy a filmet először Katival néztük meg a szokásos „nézzünk együtt horrorfilmet!”-mozgalom keretében, de másodszor már egyedül néztem, és 40 %-ban a film, 60 %-ban Stephen Lang miatt. Hát bizony, most ő, szegény, a következő ’filmes gonosz, aki megtetszett’ :-)
Eszembe jutott, hogy olvastam vele valamikor egy interjút; ezt most elővakartam a netről, és meghatódtam. Egyrészt ő magyar származású – erre emlékeztem is régről –, másrészt pedig nagyon aranyosan, kedvesen beszélt, sok normális dolgot mondott. Azóta a neten tévéinterjúkat is megnéztem vele, és azokban is roppant szimpatikus volt. 1952-ben született, vagyis annyira még igazán nem öreg – az összes Vaksötét-kritikában „öreg” meg „vénember” néven emlegették –, de marha jó kondiban van, én 39 évesen csoffadtabb és ványadtabb vagyok, még akkor is, ha összeszedem magam és komolyan nekikezdek a futásnak.
A Stephennel készített interjúban említették meg az Avatart is; és nekem csak akkor esett le: basszus, tényleg, ő szerepelt az Avatarban is!! Azt a gagyi, giccses vackot persze láttam annak idején moziban, de akkora csalódás volt, hogy igyekeztem totál kitörölni az agyamból, úgy ahogy van, és azóta soha semmikor nem néztem meg, pedig többször adta a tévé, de én mindig elkapcsoltam. Na, hát most derült ki, hogy ez hiba volt, mert, ahogy így előkotrom az emlékeimet meg az internetet, ő játszotta azt a nagyon vadállat katonát, aki az összes kis kék g*cit le akarta gyakni (és milyen igaza volt! – ezt én mondom. Gyakjuk le őket együtt! ;-). Kb. ennyire emlékszem, meg arra – de ezt is csak a neten lelt fotókból –, hogy ott még sokkal kigyúrtabb és izmosabb volt; ha én arra járok a forgatás idején, tutira molesztáltam volna.
Elveim ellenére ezért úgy döntöttem, hogy az Avatart még egyszer meg kell néznem, de kizárólag Lang miatt; és mivel megesküdtem, hogy pénzt arra a filmre soha többé nem adok ki, így Barbit kértem meg, hogy szedje le nekem. A leszedés jelenleg folyamatban van, valszeg jövő héten meglesz**, és akkor újra végigküzdöm magam azon a takonygiccsen, de most megéri majd, mert ott lesz benne ez a dögös fickó, aki mellesleg fél-honfitársam is, isten éltesse! :-)
Ugye megmondtam, hogy a filmes gonoszok aranyosak!?
*természetesen nem maga Gollam, hanem az őt alakító Andy Serkis! :-)
**elveim ellenére pénzt adtam ki rá: noha Barbi leszedte, de nem jó minőségű, így megvettem DVD-n, amin legalább az eredeti hang is ott van. Talán most jobb élmény lesz megnézni: már nem lesz csalódás, mert tudom, mit várhatok, másrészt kizárólag Slang miatt nézem majd meg, ő pedig tuti, hogy benne van :-)
