Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
A kirúgással fenyegetőzős balhé óta eltelt kb. egy hét, lelkileg úgy-ahogy jól vagyok. A hullámvölgy után ha nem is hullámhegy, de legalábbis sík terület jött… Aznap éjszaka felébredtem, ezerrel vert a szívem. Másnap munka után Katival találkoztunk, elmeséltem neki az esetet. Nem jutott szóhoz a…
Újabb, nagy munkahelyi balhé. OK, már eddig is sejtettem, hogy nem innen akarok nyugdíjba menni, sőt már lépni is akartam, de azt sosem hittem volna, hogy kirúgással fenyeget meg a főnököm – akihez mindig lojális voltam: EDDIG! – méghozzá úgy, hogy...