Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Aki követi a blogot, az tudja, hogy nem szokásom plazmaadáskor rosszul lenni, eddig igazából csak egyszer fordult elő. Illetve volt két-három kisebb alkalom is, amikor gyorsan koncentráltam valami másra és jobb lett.
De most pénteken