Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Pont ideje volt, hogy legalább egyes dolgok jóra forduljanak. A téli szünet vége óta folyamatosan depis voltam, napközben is sokszor elsírtam magam akár nyilvános helyen is, talán az állásinterjú után két nappal volt először, hogy kicsit nyugodtabb voltam.
Aztán most, úgy látszik, hullámvölgy…
Azért kétségekkel, mert noha összességében kellemes interjú volt, de nagyon izgultam és ezért félek, hogy elcsesztem. És még azért is kétséges, mert nem kaptam választ mindeddig.
Szóval, megvolt az első állásinterjú – nyolc és fél év után! –