Pont ideje volt, hogy legalább egyes dolgok jóra forduljanak. A téli szünet vége óta folyamatosan depis voltam, napközben is sokszor elsírtam magam akár nyilvános helyen is, talán az állásinterjú után két nappal volt először, hogy kicsit nyugodtabb voltam.
Aztán most, úgy látszik, hullámvölgy után hullámhegy jött,
mert egyetlen nap alatt három jó dolog is történt.
Első: a mosógép/vízcsap. Mint írtam, a fali vízcsap miatt nem megy a mosógép, de a csapcseréhez le kell zárni a vizet, azt meg csak a gondnok tudja, tehát előbb a gondnokkal kell egyeztetni, hogy X időben lezárja a vizet a házban, majd ugyanerre az időpontra vízszerelőt hívni, aki kicseréli a mosógépcsapot.
Ideges voltam, mert utálok telefonálni és szervezkedni, de hát már nagyon elegem volt a kádban, kézzel való mosásból. A derekam is kikészült. Így egy nap – lakbérfizetés után, hogy legalább azon túl legyek és tudjam, mennyi pénzem maradt erre a hónapra – összeszedtem a bátorságomat és hívtam a gondnokot.
A fószer felvette; mondtam neki, hogy egyeztessünk időpontot, Sanyi, amikor lezárod a vizet, mert csapot kell cserélnem és csak úgy lehet azt. Mire Sanyi, hogy minek hívok én szerelőt, azt ő is el tudja intézni, mert van a háznak saját vízszerelője, még olcsóbb is lesz.
Hátaztam, mert dunsztom sem volt, hogy így házon belül is lehet ilyent. Elmagyaráztam, hogy miféle csapról van szó, Sanyi mondta, hogy az kb. háromezer ruppó lesz, plusz még egyszer ennyi a munkadíj (a „rendes” vízszerelő ára tízezer + munkadíj volt). Le is fixáltuk a két nappal későbbi reggel fél kilencet.
Már nyolckor ott ültem glédában – mert hátha előbb jönnek –, a melóhelyen megmondtam, hogy később jövök. Kb. ¾ 9-kor megjött Sanyi, a gondnok, de a szerelő még sehol. Sanyi viszont már hozta az új csapot. Kilenc után megjött a szerelő is, egy idősebb, alkesz fél-hajléktalannak tűnő fickó. Ajjaj … Biztos ez az ember fog nálam szerelni? Na de hát nem volt választásom, átengedtem a terepet a fickónak, ő szerelt; párszor elment alkatészért, visszajött, megint szerelt, megint elment, visszajött, szerelt. Kb. 11.15-re kész is lett. Kérdeztem, mivel tartozom, mondta, hogy Sanyival számoljak el. Én azért adtam neki egy ezrest. Jött Sanyi, mondta, hogy hatezer lesz. Én adtam neki hétezret, és így mindösszesen nyolcezerből megúsztam a csapszerelést! :-)
De azért nem bíztam el magam, és egész addig nem mertem megnyugodni, míg az első mosást meg nem ejtettem. Ócskább ruhákat tettem a mosógépbe, hogy ha mégsem lenne jó az új csap, ne a jó gönceim menjenek tönkre. De simán felszippantotta a vizet a gép, és kimosta a cuccaimat, mint állat! Istenem, micsoda kéj csak egy gombot megnyomni, majd 35 perc múlva menni a tiszta cuccokért! :-) Most már nem is értem, hogy bírtam két hónapon keresztül kézzel mosni!
Második jó dolog: új munkahely. Éreztem, hogy ezen a napon fognak hívni! Egész héten bűvöltem a telefont, de semmi; erre mikor a vízcsapszerelés után mentem be a melóhelyre, az utcán szólt a teló. Letették, mire felvettem, úgyhogy bent a munkahelyen hívott újra a nő.
Kérdezte, hogy mi volt a véleményem az állásinterjú alapján; mondtam, hogy nekem tetszett, erre ő, hogy ez jó hír, mert én is tetszettem nekik! És hogy ő a személyzetis, és valamikor menjek be hozzá a papírjaimmal.
A mobillal, tollal és jegyzettömbbel kirohantam a folyosóra, mert épp jöttek vissza a többiek. Mondtam a telefonba, hogy de én még nem szóltam a mostani melóhelyemen, mire a csaj, hogy még ne is! Először megnézi a papírjaimat, biziket stb., aztán írnak egy felvételi kérelmet, amit ott náluk ötszáz ember aláír, és majd csak akkor jelenthetem itt be.
Picit megkönnyebbültem. Mégis jobb így, hogy van pár hetem a leszerelésre, mintha azt mondanák, hogy na akkor február 1-jétől…
Feljegyeztem, hogy miket kell vinni, aztán rákérdeztem a fizura. Háááát… Bizony, kevesebb, mint itt. Igaz, az itteni fizum azért ilyen ’sok’ (bruttó), mert a., nem kapok cafeteriát, b., rajta van a szakmai ágazati pótlék, amit igazából nem is érdemlek meg. A leendő fizetésem kb. negyven nettóval lesz kevesebb :-(
Ezen kicsit elkámpicsorodtam, de később utánaszámoltam. HA a lakbért nem emeli a tulaj – ne tegye!!! –, akkor ha a lakbért, rezsit és minden utalnivalómat kifizetem/átutalom, még mindig marad kb. hatvanezer nettó a számlámon. Van, akinek ennyi a teljes jövedelme! Csak ki tudok jönni ennyiből! Majd összébb húzom a nadrágszíjat. Vagy végszükségben a leendő új melóhelyről is továbbállhatok, de most a fő, hogy innen menjek el, mielőtt idegösszeroppanást kapok vagy kirúgnak, mert a táppénz vagy a munkanélküli segély lényegesen kevesebb még ennél a fizunál is.
(Igaz, hogy most épp nyugi van és nem baszogatnak, de ahogy én ismerem ezeket, csak idő kérdése, hogy valamelyik vénasszonyra megint rájöjjön az unatkozás és engem kezdjen kóstolgatni. Ezt nem várom meg.)
Úgyhogy a következő hét egyik munkanapján bemegyek az új melóhely személyzetiséhez. Remélem, simán megy majd minden. Egyelőre annak örülök, hogy nem hiába akartam ennyire ezt a melót, úgy néz ki, hogy sikerült!
Harmadik jó dolog: az Amerikából érkezett DVD. Stephen Langnek van egy egyszemélyes színdarabja, amit – mivel színdarab – persze nem láthatok, de szerencsére van filmváltozata is. De ahhoz sem fértem hozzá, mert csak neten keresztüli pénzes letöltéssel volt megszerezhető (iTunes meg effélék) – amikhez én nem értek, és még angolul is van. Így csak a fogamat csikorgattam, mert ő meg folyton emlegeti a FB-oldalán és a Twitterén (ne csigázz, ne csigázz! :-D) Miért nem lehet konzervatív DVD-n is kiadni, hogy a rendes emberek is láthassák!
Na de novemberben egyszercsak látom ám, hogy már megvehető fizikailag is az Amazonon! Hú, de baromi boldog lettem! Azonnal írtam megrendelést az egyik webáruháznak, amely külföldről hoz DVD-ket (is.) Na, csakhogy, eszükbe jutott, hogy esetleg normális lemezen is ki kéne adni azt a filmet/színdarabot…
Már úton volt a rendelésem, mikor elfogott a kétség, mert eszembe jutott, hogy létezik DVD-régiókód is, és az USA 1-es, míg Európa 2-es. Az eddig külföldről rendelt filmjeim mind Nagy-Britanniából jöttek, ahol ezzel nem volt gond, na de ez egy amcsi lemez! Mi lesz, ha nem játssza le a gépem?! Elvileg át lehet konfigurálni a számítógépet, hogy az 1-es lemezeket lejátssza, aztán a tartalmat átmásolni egy pendrive-ra, aztán visszaállítani a gépet a 2-esre, de én ezt csak elméletben tudom, nem vagyok informatikus…
De nem aggódtam folyamatosan, mert nem volt még itt a lemez. Mígnem pont ugyanezen a napon, a vízcsap-szerelés és az új munkahely telefonálása után, mikor délután az őseimnél voltam, jött az e-mail (!) a postától, hogy átvehető a csomagom!
Mivel a bejelentett lakcímem a szüleimé, így onnan tíz méterre volt a posta, és át is vettem a filmet rögtön! Nagyon örültem, de egyelőre nem tettem be a gépbe, még nem akartam azzal szembesülni, ahogy a számítógép kiírja, hogy „Mi ez? Ezt én nem játszom le!”
De másnap reggel – torokfájás miatt otthon maradtam – már nem bírtam tovább és betettem a DVD-t. És a gép olyan szemrebbenés nélkül kezdte lejátszani, mintha csak a Fekete város lett volna! Baromi boldog voltam. Mondjuk, a csomagoláson nincs is régiókód, talán univerzális kiadás, esetleg ezt értelmes amerikaiak csinálták, akik számítanak arra, hogy a Föld más részein élőket is érdekelheti a téma.
…. Azóta már végig is néztem az egészet, nem hosszú, Kedvencem nagyon jó benne, habár legközelebb alá kell tennem a feliratot, mert így a fülemmel a szöveg csak kevés részét értettem, de hát őt látni is felemelő és szép élmény. Hogy lehet 60+ évesen is ilyen fiatalos és fitt…
Hát ez a három jó dolog történt egy nap alatt. Remélem, hogy ebben a szellemben folytatódik az év többi része is :-)
