Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Elő szokott velem fordulni, hogy történik valami, akármilyen eset, és rémesen sül el; aztán később szinte ugyanaz a dolog megismétlődik, és akkor már tök jó. Most speciel kettő ilyen jut eszembe, a másodiknak van aktualitása:
Még mindig bajlódom azzal a rohadt kötőhártyával – lassan két hónapja – bár a helyzet sokat javult. Mostanra ott tartok, hogy „csak” szemviszketésem van. Tehát nem vörös, és nem is könnyezik, vagy csak kicsit. A szemviszketéssel egyébként az a baj, hogy nagy akaraterő…