Még mindig bajlódom azzal a rohadt kötőhártyával – lassan két hónapja – bár a helyzet sokat javult. Mostanra ott tartok, hogy „csak” szemviszketésem van. Tehát nem vörös, és nem is könnyezik, vagy csak kicsit. A szemviszketéssel egyébként az a baj, hogy nagy akaraterő kell hozzá, hogy ne álljak neki dörzsölni – főleg estefelé –, és ugye minél inkább dörzsölöm, annál inkább viszket, mire tovább dörzsölöm, mire tovább viszket, és mire képes vagyok leállítani magam, már vörös és ég.
Nyaralás előtt, már úgy június közepétől szedtem a Claritine-t is, mert olvastam a netes orvosi oldalakon, hogy az allergiás kötőhártya-gyulladásra jó a szemcsepp, de ha allergiaellenes gyógyszert is szedünk, akkor még jobb. Hát, nyaralás alatt semmiképp nem akartam volna szenvedni az allergiától, így az Opatanolt csöpögtettem naponta kétszer, és a Claritine-t szedtem esténként. Így egész jól elvoltam.
Délutánonként mindig elég vacak lett a szemem, és csak kb. a szemcsepp becseppentése után egy-két órával lett jobb. Úgy sétáltam a Tagore-sétányon, hogy pislogtam ezerrel, és mintha a szememben egyszerre három szempilla és két bogár lett volna… :-(
Aztán egyszer csak tudatosult bennem, hogy ez az idegentest-érzés akkor lép fel, MIUTÁN becseppentettem az Opatanolt!! Hmmm – lehet, hogy már javult annyira a szemem, hogy elég lenne csak reggel csepegtetni?
Ki is próbáltam: következő nap csak reggel csöpögtettem (Claritine azért ment), este pedig nem, és nem volt semmi gond.
Juhéj! Talán javulgat a szemem! Remek érzés volt! Erről arra gondoltam, hogy lassan talán magát a Claritine-t is elhagyhatnám, és elég lenne csak a szemcsepp. A tablettáról már azért is le akartam állni, mert plazmaadásra szeretnék még menni és a gyógyszerrel nem lehet. Így a nyaralásról hazaérkezés napján (június 26.) szedtem utoljára Claritine-t, azóta nem. Az Opatanolt is elhagytam teljesen néhány nap múlva, nem mintha nem esett volna jól legalább reggel csepegtetni, hanem mert rá van írva, hogy négy hétnél tovább ne használjuk, az pedig simán letelt.
Próbálok úgy „úrrá lenni” az allergián, ahogy annak idején a parlagfűnél. 1998-ban diagnosztizálták a parlagfű-allergiámat – basszus, már húsz éve!?? – amikor augusztusban elkezdett folyni az orrom, és soha nem maradt abba. Hetekig tartott. A végén sírtam a kétségbeeséstől. Az allergiadoki megnyugtatott, hogy négy keresztes parlagfű-allergiám van, soha nem fog elmúlni, parlagfű szezonban szedni kell a Claritine-t, sőt lehetőleg már előtte egy héttel el kell kezdeni.
Előtte egy héttel azért sosem kezdtem el a szedést, mert minek, másrészt akkor még vényköteles volt a Claritine, és folyton órákat kellett várnom, hogy felírassam. Spóroltam tehát vele.
Minden augusztus 5-től szedtem a Claritine-t, így egész elviselhető volt a parlagfűszezon. Egyébként „csak” náthám volt tőle, semmi asztma vagy szemtünetek, hálistennek.
Valamelyik évben már júliusban is volt szénanáthám, irány az allergológus, akor megállapította, hogy most már a fekete ürömre is négykeresztes allergiám van, innentől már majd júliusban is bogyót kell szednem.
Na, cseszd meg…Azt azért minden évben megvártam, hogy effektíve allergiás tüneteim legyenek, és csak akkor szedtem Claritine-t. A júliusok egész jól elteltek, akkor nem is igen volt bajom később – akkor hogy van ez a fekete ürömös négy kereszt? –, augusztusban pedig ment a gyógyszerszedés.
Aztán az egyik évben elhatároztam, hogy egyszerűen nem foglalkozom én az allergiával, megpróbálok egyszerűen nem gondolni rá, a test képes meggyógyítani önmagát, van nekem immunrendszerem, na. Nem vagyok hajlandó foglalkozni ezzel a dologgal. Nem szedtem gyógyszert, csak amikor kimondottan erős tüneteim lettek. És érdekes módon, ez valahogy bevált! Júliusban gyakorlatilag egyáltalán nincs már bajom, augusztusban is csak kb. összesen tíz tablettát (napi 1 szem) kell beszednem, amikor már tényleg szarul érzem magam. Nemtom, ezt elmondjam-e jövő héten az allergológusnak, és hogy adjam elő…
Hát most, a parlagfű-allergia mintájára megpróbálok ezzel a kötőhártyás allergiával is így boldogulni. Momentán semmit nem használok rá, csak nagyon ritkán azt a vény nélkül kapható szemvidítófűs szemcseppet, amit még legelső körben javasolt a gyógyszertáros (bár arra a szemész azt mondta, hogy ha ilyen allergiás vagyok fűre-fára, akkor inkább ne használjam, de én úgy tapasztalom, hogy nem árt).
Szóval, most vagy már elvirágzott az a dolog, amire kijött a májusi szem-allergiám, vagy legyőztem az elmém erejével (hehe :-D), vagy valami pszichés stressz volt az egész. Mindenesetre remélem, hogy befejeződik ez a dolog. Ma pl. Vámpírok Báljára megyek, és nem akarok úgy kinézni, mint a Sakk előadásán, vörös szemmel, mint egy fehér egér…. És plazmát akarok adni. Szóval, meglátjuk, mit mond az allergológus jövő héten, nagyon kíváncsi vagyok.
